Sikertörténet az Ausztrál Nagy Korallzátonyon

A James Cook Egyetem tengerbiológusa, Garry Russ és csapata különböző korallsügér-fajok populációit vizsgálta az Ausztrál Nagy Korallzátony védelmi övezeteiben 2004 és 2006 között. Az eredmény: ez alatt a rövid idő alatt is 31-75 százalékkal nőttek a halállományok.

2004-ben a Nagy Korallzátony Tengeri Parkban érvényes szigorú halászati tilalmat a korallzátony egyharmadára kiterjesztették, létrehozva ezzel a tengeri védett területek világszerte legnagyobb hálózatát. A kutatók meg is lepődtek a gyors felépülésen, a partközeli korallzátonyoknál a halállomány-sűrűség egyes esetekben 75 százalékkal is megnőtt, és a parttól távolabb eső részeken is hasonló tendencia mutatkozott. A korallzátony továbbra is halászható területein azonban alig, vagy egyáltalán nem szaporodtak az állományok.

"Az eredmények eléggé meggyőzőek, hiszen nagy területet tanulmányoztunk - 56 korallzátonyt ezer négyzetkilométeren" - vélekedett Peter Doherty, az AIMS kutatásvezetője.

"Kutatási eredményeink bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az élővilág védelmében hozott kockázatos politikai döntések igenis meghozhatják eredményüket" - tette hozzá Russ, a tanulmány vezetője.