Ősi keresztény borászat Egyiptomban

Az eddigi ásatások során két "taposókád" került elő a a Sínai-hegy közelében, a VI. században alapított Szent Katalin kolostor térségében. A négyszögletes, mészkőfalú medencék egy-egy oldala eléri az 1,2 métert, s a taposókádakba egy-egy nagy keresztet véstek. A feltételezések szerint a szerzetesek lábukkal taposták a szőlőt, az így képződött must pedig egy nyíláson keresztül az alsó medencébe csorgott le - olvasható a National Geographic honlapján.

A leletek közé amforák, szőlőmagok, valamint aranypénzek tartoznak. Utóbbiakat a 364 és 378 között uralkodó Valens császár idején verették, feltehetően ebben az időszakban létesítették a borászatot is
Tarek El-Naggar, az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács dél-sínai részlegének igazgatója szerint az aranypénzek Antiókiából származnak. (A hellenisztikus világ egyik jelentős városa a mai Törökország és Szíria határvidékén, a mostani Antakya helyén állt csaknem 1500 éven át). Hasonló pénzérmék kerültek elő Libanonban és Szíriában - azokban a térségekben, ahonnan az ókori Egyiptomban termesztett szőlőfajták eredetileg származtak.

Az egyiptomi régész szerint a bort amforákban tárolták, s esetleg a külföldi keresztény közösségeket látták el vele. Ugyanis a borászat a Sínai-hegy, azaz annak a helynek a közelében üzemelt, ahol a Biblia szerint Mózes átvette a tízparancsolatot. Ily módon a bor szentnek számított, s vallási szertartásokon használták.