Az első nagy jótékonyságú akciójuk 1878 tavaszára esik, amikor a Szerbia és Bulgária területéről érkező menekülteket befogadták, tartós időre gondozásba vették és adományokat gyűjtöttek számukra. Tevékenységükért Erzsébet királyné az alapítóknak - Svasits Benőné és Skubics Jenőné úrhölgyeknek - elismerő díszokmányt adományozott.
A vöröskereszt - Magyar Szentkorona Országainak Vöröskereszt Egylete - 1881. május 16-án alakult meg, Henry Dunant, a mozgalom alapítójának a végakarata szerint: az egylet tagjainak a legbefolyásosabb, legtekintélyesebb és a legtisztességesebb emberek lehettek - jegyezte meg Kovács Tibor.
Zala vármegyében az első világháborúig közel másfélezer taggal tizenhárom fiókegylet és két területi választmány működött, ez a megye teles területét lefedte. Együttműködtek az egyházzal, különböző egyletekkel, tűzoltó- és katonaszervezetekkel. Folyamatosak voltak a jótékonysági rendezvények, a bevételből a tűz vagy katasztrófa sújtotta területeken pénzt, élelmiszert, ruhaneműket osztottak szét, a szegényebb sorú gyermekeknek ruhákat, csizmákat vásároltak.
Az első világháború kitörése után megkezdődött az önkéntes ápolónők képzése. A vármegyében az első világháború idején hosszabb-rövidebb ideig minden jelentősebb településen volt vöröskereszt által fenntartott kórház. A sebesülteket a kórházzá átalakított középületekben, iskolákban, magánüdülőkben ápolták, gondozták.
Kovács Tibor megjegyezte: a háborúban a vöröskereszt szinte minden vagyona és értéke megsemmisült, de a személyi értékek nem vesztek el. Az 1930-as évek közepére három és félezerre nőtt a taglétszám, a tevékenység új feladatokkal bővült, mint például országúti segélynyújtás, balatoni vízimentés. Megalakultak az ifjúsági szervezetek, a segélyezésre a gyermekkezek által készített portékák eladásából is gyűltek össze pengők.