Az egykori nyíregyházi gettó helyén emelt, fehér, fekete és vörös gránitból készült, az emberek együvé tartozását és baj esetén egymásba kapaszkodásának szükségességét szimbolizáló emlékműnél Sallai József főiskolai docens emlékezett a 64 évvel ezelőtti borzalmakra.
Kiemelte: "a holokausztra mindig emlékeztetni kell, újra és újra meg kell fogalmazni üzenetét, hogy örök mementóként cselekvésre, megelőzésre késztessen minden embert". Hozzátette, hogy "nagy szükség van erre, hiszen a világban ma is előfordulnak idegenellenes pogromok, sírrongálások, és nő a holokauszttagadók száma". Sallai József hangsúlyozta, hogy "a közösség erejére támaszkodva kell fellépni a fajüldözés és az etnikai gyűlölködés minden formája ellen".
A megemlékezés koszorúzással ért véget, az emlékműnél a megyei önkormányzat, a nyíregyházi helyhatóság, az orosi és a rozsrétszőlői részönkormányzat, a fegyveres szervezetek, az MSZP, a Fidesz és a KDNP, a magyar-izraeli baráti társaság, a Nagy Imre Társaság, valamint a roma kisebbségi önkormányzat helyezte el a tisztelet virágait.
Az emlékünnepség után a város izraelita temetőjében gyászistentiszteletet rendeztek, ahol az egyházi szertartást Frőlich Róbert budapesti főrabbi, tábori lelkész tartotta a holokauszt helyi áldozatainak nevét megörökítő emlékfalnál.
Az emlékfalat 1949-ben emelték a második világháború során lebombázott egyik nyíregyházi zsinagóga maradványaiból, s 1953-ig állt az imaház helyén. Akkor - építési terület kisajátítása miatt - áthelyezték a város 1844-ben megnyitott izraelita temetőjébe.
Az emlékfalon az elpusztított 4700 nyíregyházi zsidó lakos neve olvasható, közte 2765 gyermeké.