Fejtő Ferenc emlékére

Nem volt olyan fontos kérdés, amire ne lettek volna gyors válaszai, nem volt olyan lényeges társadalmi vita, mely nélkülözhette volna véleményét. Álláspontjára azok is oda kellett figyeljenek, akiket zavart szókimondó, az erkölcsöt mindenek fölé helyező álláspontja. Most, hogy nincs közöttünk, ez fog hiányozni a legjobban.

Tanúja volt mindennek, ami az említett évszázadban fontosnak volt mondható. Közeli barátja volt József Attilának, Radnótinak és Koestler Artúrnak, ismerőse Camus-nek, Raymond Aronnak, Sartre-nak és Beauvoir-nak. Vádlója és aktív kritikusa olyan erőknek és politikai tényezőknek, melyek valaha hatékony tökélyre emelték a pusztítást, de őt mégsem voltak képesek elpusztítani, elhallgattatni, kompromisszumra kényszeríteni. És vádlója maradt mindannak, ami máig megmaradt belőlük: az irracionalitásnak, politikai populizmusnak és közéleti amoralitásnak.

A magyar szellemi élet azon nagyjai közé tartozott, akik megteremtették rendszerváltásunk szilárd eszmei bázisát, akik hitet adnak a folytatáshoz, erőt ahhoz, hogy kudarcainkat elviseljük. Baloldali ember volt, de a jobboldalnak is mérce, radikális volt a megfontoltságban, engesztelhetetlen a lét iránt érzett gyöngédségben.

Most, hogy búcsút veszünk tőle, igazából a 20. századtól veszünk búcsút. Szellemisége viszont most, az ismeretlen 21. század kezdetén még fontosabbak, mint valaha; ezért marad nélkülözhetetlen kortársunk az eljövendőben is, immáron kortalanul.