Álbuszmegálló feledékenyek begyűjtésére

Az otthonban a lakók átlagéletkora 84 esztendő. Jó páran közülük Alzheimer-kórosak és néha gondolnak egyet, felkerekednek, hogy hazamenjenek, nem emlékezve, hogy nincs hova. Az otthonnak nincs joga korlátozni lakói szabad mozgását és azelőtt a rendőrséggel volt kénytelen kerestetni az elkószálókat, akik számára egy hideg téli éj végzetes lehet. Ezért ötlötte ki az otthon a buszmegállót.

"Furcsának tűnhet, de beválik. Lakóink rövid távú memóriája nemigen működik, de a régmúltat felidéző igen. Ha meglátják a buszmegállót, eszükbe jut, hogy busszal hazajuthatnak és elkezdenek várni a járműre. Ekkor jövünk mi: odalépünk hozzájuk és mondjuk, hogy a busz ma késik, addig jöjjenek be egy kávéra. Öt perc múlva már azt is elfelejtik, hogy el akartak menni" - magyarázta az otthon elnöke a német sajtónak.

A buszmegálló amúgy egy düsseldorfi közlekedési vállalat ajándéka, az otthonon kívül, de hozzá igen közel állították fel. Busz persze nem jár arra.

Az ötlet annyira megtetszett más idősotthonok vezetőinek, hogy további "Godot-ra várós" buszmegállók épülnek Németországban.