Langobard harcos Testonában

Az I. században az Elba vidékéről vándoroltak el, megjelentek a Cseh-medencében, Morvaországban, Alsó-Ausztriában, majd Pannóniában. A VI. században támadták meg Itáliát: Alboin király félmilliós serege 568-ban kelt át az Alpokon, és sorra elhódította a bizánciaktól Vicenzát, Veronát és Bresciát. Az ország északi részén a langobardok királyságot alapítottak, amely mintegy száz éven át maradt fenn. Emléküket őrzi nevében a mai Lombardia-tartomány - olvasható a The Telegraph című brit napilap online kiadásában.

Az archeológusok a csontvázat 1400 évesre becsülik. Feltételezéseik szerint a harcos 25 éves lehetett, amikor - feltehetően maláriában - elhunyt.

A harcost lovával együtt temették el, ami a feltárást irányító Gabriella Panto szerint igen szokatlan. A harci paripák igen nagy becsben álltak, s nemigen fordult elő, hogy egy lovat csupán azért öltek le, mert gazdája elhunyt. Ugyanakkor előfordult, hogy a lovak fejét helyezték halott gazdájuk mellé a sírba.

A sírban a régészek egy "kincses ládikát" találtak, amelyet hamarosan röntgenvizsgálatnak vetnek alá. A harcos aprócska tarsolyában egy pár csipeszre, valamint bronz övcsatra leltek.

Mutatóujján gyűrűt viselt, fegyverzetéhez egy kés, valamint a közelharcban használatos rövid kard tartozott.

Az ásatások során a régészek feltárták a langobardok táborát Testonában. A hódítók vízvezetéket, öntözőrendszert, valamint egy sor apró, alapzat nélküli fakunyhót építettek. A leletek közé tartozik egy kutyacsontváz is.