Az ásatás, melyet a 47-es út négysávosra bővítése miatt végeznek, április végén indult és június első napjaira fejeződik be - mondta a szakember a feltárásról a helyszínen tartott sajtótájékoztatón.
A most feltárt sírok és más leleltek egyértelműen arra utalnak, hogy egy korábbi ásatáson előkerült rézkori település temetőjét sikerült megtalálni. Az ásatás első szakaszában elsősorban kerámiatöredékek kerültek elő, de már teljes sírt is sikerült feltárni - közölte a régész.
Felidézte, hogy az út közelében korábban - 2002-ben és 2003-ban - végzett ásatásokon a jelenlegi feltárás helyszínétől néhány száz méterre három különböző korszakból származó településmaradványt találtak. Az egyik egy középső rézkori település az időszámítás előtti negyedik évezred első feléből, a másik egy késő bronzkori telep volt valamivel több mint kétezer évvel későbbről, a harmadik pedig egy avar kori teleprészlet a VI-VIII. századból.
Tóth Katalin elmondta: az éghajlat hűvösebbé és csapadékossá válása következtében a rézkorban jelentősen megváltozott a társadalom és gazdálkodás is. A késő neolitikumban a térségben nagy központi telepeken éltek az emberek, ezek a rézkorra felbomlottak, kisebb ideiglenes települések költöztek a főként állattartással foglalkozó itt lakók.
Az ideiglenes telepek ellenére erre az időszakra tehető a nagy sírszámú a lakóhelytől elkülönülő állandó temetők kialakulása. A sírokat vizsgálva már jelentős társadalmi differenciálódás figyelhető meg, az elhunytakat kő- és rézeszközökkel, edényekkel, esetenként aranytárgyakkal temették el szigorú rítus szerint. A férfiakat a jobb-, a nőket baloldalukra fektetve, lábukat fölhúzva, zsugorítva temették el - tudatta az ásatásvezető.
Az előkerült leletanyagot a hódmezővásárhelyi Tornyai múzeumban dolgozzák fel és restaurálják az intézmény munkatársai.