A múzeumot eddig csak szakemberek kereshették fel, május 16-án és 17-én azonban ingyenesen bárki megtekintheti anyagát. A későbbiekben az érdeklődők bejelentkezést követően léphetnek be.
Az április 19. és május 31. közötti Urbitális Majálison a fővárosiak - és természetesen a turisták is - megismerhetik a közösséget szolgáló intézményeket - többek között a vízműveket, a tűzoltóállomásokat vagy az autóbuszgarázsokat. A közszolgáltatók május 16-án és 17-én nyílt napokat szerveznek, így megnézhetik az érdeklődők, hogyan működik a kulisszák mögött a város.
A Fővárosi Kéményseprőipari Kft. igazgatója a csütörtöki tájékoztatón felidézte a kéményseprőipar érdekes történetét és bemutatta a múzeum egyedülálló anyagát.
A modern fűtési technológiák és berendezések elterjedésével a klasszikus kéményseprés háttérbe szorult, ugyanakkor a köztudatban elterjedt az a téves nézet, hogy a kevesebb kormot termelő, tisztábbnak látszó tüzelőberendezések és égéstermék-elvezetők nem igényelnek olyan szakmai felügyeletet, és nem is olyan veszélyesek, mint a régi kémények. Ma a kémények szokásos éves ellenőrzésének módja sokkal bonyolultabb és a veszély forrása is összetettebb. A korszerű műszerek és szerszámok alkalmazása ma szerteágazóbb szakmai tudást kíván, mint régen - hangsúlyozta Bubla Gyula.
A múzeum ma már nem használt szerszámokat, tárgyakat, dokumentumokat és más emlékeket őriz a szakma több százéves történetéből. Arra is választ kaphatnak az érdeklődők, hogy miért is hoz szerencsét a kéményseprő. Kezdetben - a XVII-XVIII. század környékén - igen ritka foglalkozás volt a kéményseprőé. Többnyire vándoréletet folytattak a kémények rendben tartói. Ruhájuk, külsejük ijesztő volt, mégis tisztelték és kedvelték a "fekete embereket", mert ellenőrizték a ház tűzhelyét, megvédve a lakókat a tűzvésztől.
A kéményseprő még a lányok arcát is bekormozhatta, azért sem haragudtak, ez is szerencsét jelentett - idéztek a kiállítás rendezői Szulovszky János Füstfaragók című könyvéből.