A Lipcsei Egyetem Könyvtára ugyanis digitális felvételt készített az Újszövetséget tartalmazó, 43-oldalas úgynevezett Codex Sinaiticusról, amely a IV. században keletezett Egyiptomban. Ulrich Johannes Schneider, az egyetemi könyvtár igazgatója a régi művekhez való korlátlan hozzájutáshoz vezető lépésének nevezte a projektet.
A digitális feldolgozás a kizárólag nagybetűkből álló, képeket nem tartalmazó szöveg merő megjelenítésén túl lehetővé teszi, hogy internetezők és kutatók digitális filmként mozgathassák az oldalakat, egyes szövegrészeket kinagyítsanak és előhívják a szöveg görög vagy német nyelvű fordítását.
Az egyetemi könyvtár a szentpétervári orosz nemzeti könyvtárral, a British Libraryvel és az egyiptomi Szent Katalin kolostorral együttműködve - ők is birtokolnak egyes részeket a kódexből - vállalta, hogy 2009-ig virtuálisan összeilleszti a fennmaradt összesen mintegy 390 lapot.
Reinhold Scholl, a lipcsei egyetem ókortörténeti professzora abból indul ki, hogy a kódex digitalizálása "megörvendezteti majd a kutatókat". A most digitalizált 43 pergamenoldal ugyanis egyrészről nagyon sérülékeny, ezért igen érzékeny és alig hozzáférhető, másrészről pedig a digitalizált oldalakon több részlet ismerhető fel, mint az eredetin.