Az asztrofizika aktív galaxisokkal foglalkozó ágának egyik legizgalmasabb kérdése, hogy ezekben a nyalábokban milyen mechanizmus gyorsítja fel a plazma részecskéit közel fénysebességre. Egy új megfigyeléssorozat eredményeként a kérdéses objektumok egyik csoportja, az ún. blazárok esetében a kutatók közelebb kerültek a kérdés megválaszolásához.

Alan Marscher (Boston University) és munkacsoportja több éven keresztül a 950 millió fényévre található BL Lac nevű blazárt tanulmányozta különböző hullámhossztartományokban (optikai, röntgen és rádió) dolgozó teleszkóppal. (A blazár elnevezés félig a BL Lac nevéből származik, a másik fele a "kvazár"-ból jön.) A leginkább elfogadott elmélet szerint a részecskeáramok gyorsításáért a fekete lyukhoz közeli, a körülötte található akkréciós korong differenciális rotációja miatt jelentősen felcsavarodott, s így nagyon erős mágneses terek felelősek. Marscher szerint ezt az elméletet a Very Large Baseline Array antennarendszerrel végzett nagyfelbontású megfigyelések teljes mértékben alátámasztani látszanak, a VLBA-val készített rádióképek ugyanis a fekete lyukból csavarvonal mentén kifele mozgó anyagáramot mutatnak.

A kutatók szerint a blazárok kitörései a fekete lyuk közvetlen közelében indulnak, ahol az ún. mágneses átcsatolódás (magnetic reconnection) extra energiát pumpál a nyalábokba, ami valószínűleg a jetben spirálisan kifele haladó lökéshullámot indukál. Ez és a mozgó anyag által kibocsátott egyéb sugárzás egy felfénylést okoz, amikor a nyaláb látóiránnyal bezárt szöge a legkisebb. Néhány hét múlva, ahogyan az anyag hűlésével és tágulásával az emisszió halványodik, egy második felfénylés is várható a jet és a galaxis környező gázanyaga közti nyomáskülönbség következtében létrejött stacionárius lökéshullám által indukált sűrűsödésben.

Marscher és kollégái remélik, hogy a májusban felbocsátandó GLAST (Gamma-ray Large Area Space Telescope) segítségével a blazárok még mélyebb rétegeibe nyerhetnek bepillantást. A GLAST-mérések körébe 28 objektumot terveznek bevonni, de addig is ötöt részeletesen kívánnak tanulmányozni a NASA Rossi X-ray Timing Explorer műholdjával.

Az eredményeket részletező szakcikk a Nature magazin 2008. április 24-i számában jelent meg.