Michale Fee, a Massachusettsi Technikai Intézet (MIT) munkatársa és csoportja szerint a kismadarak hangicsálása és a gyermeki beszédtanulás egyformán a későbbi felnőtt beszédtől és énekléstől független agyi folyamat.

"A fiatal madarak több lépcsőben tanulnak meg énekelni, és ugyanúgy kezdik, mint a gyerekek - egyfajta gügyögéssel. Az agy ekkor tanulja meg, hogyan használja a testet: a spontán mozgások megfigyelésével. A gügyögés effajta spontán játék" - mondta Fee egy videóinterjúban.

A kutatók a kísérletek során felnőtt zebrapintyek agyát vizsgálták olyan módszerrel, amely lehetővé tette, hogy megfigyeljék az egyes neuronok működését. Szelektíven ingerelték a HVC (high vocal center - a madarak éneklésközpontja) néven ismert agyterületet. Szinte véletlenül fedezték fel, hogyha a HVC-t inaktiválják a pintyek agyában, akkor a madár olyasfajta gügyögésbe kezd, mint a fiókák, miközben az ép felnőtt pintyek szigorú és fix mintázatú hangsorokat bocsátanak ki.

"A felnőttek ugyanazt a motívumot éneklik, míg a kicsik teljesen véletlenszerűen adnak ki hangot" - tette hozzá a kutató.

A HVC úgy működik, mint egy óramű: pontosítja a folyamatot. A fiókák viszont nem ezt, hanem egy másik agyterületet használnak hangképzéskor. Ez a felfedezés meglepő: a tudomány mindeddig úgy tartotta, hogy a hangadás fejlődése ugyanannak az agyi áramkörnek a folyamatos fejlődésével magyarázható.

Korábbi kutatások már megerősítették, hogy a madarak énekléskor azt az agyi területet használják, ami az emberben a beszédközpont szerepét tölti be.