A szeptember elejéig nyitva tartó tárlaton az érdeklődők megismerkedhetnek a nemezkészítés négy és félezer éves történetével, egy magángyűjtemény anyagából láthatóak eredeti Belső-Ázsiából és Indiából származó nemezmunkák, valamint mai magyar képzőművészek nemezből készült alkotásai is - közölte Becsei Péter, a Móra Ferenc Múzeum kommunikációs munkatársa.
Bár nagyon sokféle állati szőrből készíthető nemez, a hagyományos kézműves eljárások szinte csak a birkagyapjút használják. A megtisztított, előkészített állati szőrt belocsolják forró vízzel, majd gyúrni kezdik. A szőr ennek következtében nemezelődik, filcesedik, vagyis a szőrszálak szorosan egymáshoz tapadnak, s így szinte eltéphetetlenné teszik az elkészült anyagot.
A szegedi tárlat talán legérdekesebb darabja egy 1920 és 1940 között Nyugat-Kazahsztánban készült nemezsátor a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből. A vár kiállítóterében szinte a plafonig érő sátor kívülről egyszerű, belülről viszont annál díszesebben berendezett, látható benne egy csontbetétes fa ágyneműtartó, számos nemeztakaró, valamint ruhás- és csomózott falizsákok.
A kiállításon azonban nemcsak távoli tájak, és korok nemezmunkáit láthatja a közönség, a mai alkotásokat, a falakon kifeszített takarókat, valamint a bábukon bemutatott ruhadarabokat a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület Nemezművészeti Alkotócsoportjának tizenöt tagja készítette. Készült nemezből kalap, sál, szoknya, mindennapi és alkalmi viselet egyaránt.