A kutatók egy beomlott sziklabarlangból előkerült jobb felső kisőrlőfogból vettek mintát. Összehasonlításképp a helyszínen talált állati maradványokból - bölényekből, őskori lovak, szarvasok, hiénák maradványaiból is mintát vettek.
A tudósok az emberi és az állati maradványokban fellelhető azonos szén- és nitrogénvegyületekre voltak kíváncsiak. Ezek a vegyületek ugyanis - a fogakba épülve - következtetni engednek az egyén gyerekkori étrendjére.
Mint kiderült, a neandervölgyi ősember fogában talált izotópok azonosak a nagy növényevő állatok csontozatában talált leletekkel. A kivételt a szarvas képezte, amely feltehetőleg a hiénának szolgált táplálékul.
A vizsgálatok szerint a neandervölgyi ősember főleg nagytestű emlősök húsával táplálkozott, s nem volt válogatós - az elejtett zsákmány minden ehető porcikáját elfogyasztotta, beleértve a csontvelőt és a belső szerveket is.
Mint a kutatók rámutattak, étrendjéből teljességgel hiányzott a bab, a gabonafélék, vagy a dió. Valamennyi növényi eredetű táplálékot ugyan magukhoz vettek, de nem ez volt a fő fehérjeforrás.
A neandervölgyi ősember étrendje igen szegényes volt a vele egy területen élő Homo sapienshez képes. A modern ember képes volt elejteni a kisebb és gyorsabb zsákmányt, így a madarakat, vagy a halat: ez őseinknek nagyobb táplálkozási mozgékonyságot biztosított. Ezáltal létszámuk gyorsabban gyarapodott, s egy adott terület több ember számára biztosított táplálékot.
A neandervölgyi ősember, amely kis csoportokban élt Európa és a Közel-Kelet bizonyos részein, 30 ezer évvel ezelőtt tűnt el, nem sokkal azután, hogy területükön felbukkant a modern ember.