Tintahalak a jégpáncél alatt

A 10 méter hosszú, fél tonnás tintahal kiolvasztása hétfő délután indult meg Wellingtonban, egy 24 órás halasztást követően. Az állat most sós vízben ázik. Amint teljesen kiolvadt a kutatók megkezdik a boncolást. Nagyon keveset tudnak az óriás tintahalakr

Carol Diebel kutató szerint, az állatok rendkívül ritkák, a jelenlegi lelet valószínűleg csak egyike azon hatnak, melyek eddig felbukkantak a mélységből. A Mesonychoteuthis hamiltoni leletet 2007 februárjában fogták ki a Ross-tengerben. Az óriás tintahal figyelemreméltó méretét tekintve, emellett rendkívül ritkán figyelhető meg.

A fajt először 1925-ben azonosították két csáp alapján, melyeket egy ámbráscet gyomrában találtak. Ezen mélyre merülő fogas cetek rendszeres időközönként harcba bonyolódnak a tintahalakkal és más óriás fejlábúakkal, mint például az Architeuthis nemzetség képviselőivel. 1925 óta mindössze néhány Mesonychoteuthis egyedet pillantottak meg, mindegyiket az Antarktisz körüli vizekben.

A kutatók nagyon keveset tudnak arról, hogyan és hol élnek az állatok. Az egyetlen bizonyosság, hogy félelmetes ellenfelek, hatalmas csőrükkel és egyedülálló forgóhorgaikkal, melyek csápjaik végén helyezkednek el.

A kutatók egyik első feladata lesz megállapítani a tintahal nemét. A lelet a kutatók szerint hím, mivel a nőstényekről úgy hiszik, azok nagyobbra nőnek, mint a hímek. Ha ezen tintahal hím, akkor valószínűleg vannak ennél nagyobb és nehezebb nőstények a hideg antarktiszi vizekben.

A kutatók egy kisebb, károsodott tintahalat, és két másik fajt is kiolvasztanak. A kiolvasztás és a boncolás élő webkamerán nyomon követhető lesz. A hét második felében a kutatók azt tervezik, hogy informálják a közönséget adnak kezdeti eredményeikről. A vizsgálat után a tintahalat bebalzsamozzák és elteszik.
Forrás: MTI