Az évtizedeken át tabunak számító szabadságharcról szóló tárlatot Darius Semaska, a Litván Köztársaság nagykövete nyitja - mondta a muzeológus.
A litvánok szabadságharcáról szóló vásárhelyi kiállítás érzékletesen tárja a nagyközönség elé egy nemzet reménytelen, de ugyanakkor mégis felemelő küzdelmét a függetlenségért - fogalmazott a sajtóreferens. Hozzátette: a litvánok sorsa annyiban hasonlatos a magyarságéhoz, hogy mindkét nép hosszú évtizedeken át kénytelen volt elviselni a szovjet elnyomást. Szintén közös vonás, hogy a litvánok és a magyarok is fegyvert fogtak a sztálinista uralommal szemben.
A litván és angol nyelvű tablók segítségével - melyeket magyar feliratok egészítenek ki - a látogatók megtudhatják, hogy amikor a Szovjetunió a második világháború után megszállta a balti országot, megtorló intézkedések sorához folyamodott az ország békés lakosaival szemben. Letartóztattak mindenkit, akit a szovjet adminisztráció politikai ellenségnek tartott. A büntetőakciók során házkutatásokat tartottak, átfésülték az erdőket, összefogdosták a szovjet hadseregbe való besorozás elől bujkáló férfiakat, sőt, néhány falut lakóival együtt felégettek.
A kutatók adatai szerint Litvánia lakosságának körülbelül 4 százaléka kapcsolódott be közvetlenül partizánként vagy közvetve támogatóként a fegyveres szovjetellenes mozgalomba. A szabadságharcosok nem csak fegyverrel szálltak szembe a megszállókkal, hanem az írott szó erejével is. A partizánháború alatt Litvániában nem kevesebb, mint 72 különböző szamizdat kiadvány jelent meg.