Gyermekszívek gyógyítói

Öt-hatszáz életmentő gyermekszív-műtétet végeznek évente a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben, gyakran újszülötteknél, akár alig két kilós kisbabánál is. Nemrég egy csecsemő kapott új szívet sikeres bravúrműtéttel.

Felnőtt páciensek esetében már nem számít szenzációnak, hogy felkészült orvosok - miután a legkorszerűbb diagnosztikai eszközökkel, műszerekkel vizsgálták a szívet - felmérve állapotát, végrehajtják a legbonyolultabb beavatkozásokat, az elhasznált erek pótlásától a szívbillentyűk cseréjéig, végső esetben pedig egészen a szívátültetésig. Újszülöttek és főként kissúlyú koraszülöttek esetében ilyesmiről azonban csak ritkán hallani. És nemcsak azért, mert ebben a korban a szívet még nem terhelik az életvitelből adódó problémák, hanem mert a gyermekszív-sebészet csak a legutóbbi időkben került az érdeklődés középpontjába.

Hartyánszky István professzorral, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet vezető főorvosával arról beszélgetünk, vajon miért irányul mostanában nagyobb figyelem a gyermekszív-sebészetre.

- Nem véletlenül! Egyrészt az intézetünkben a közelmúltban egy csecsemőn elvégzett sikeres szívtranszplantáció adott erre okot és alkalmat, másrészt az a tény, hogy olyan műtétekre nyílik lehetőség már ebben a korai életkorban is, amelyekről néhány évtizeddel ezelőtt még álmodni sem mertünk. Igaz, már vagy húsz éve végzünk ilyen beavatkozásokat újszülötteknél, csecsemőknél, de a kezdetek óta mind az orvostudomány, mind pedig a technika sokat fejlődött. Azt is érdemes tudni, hogy aki a sebészetnek ezt az ágát műveli, csak hat évnyi posztgraduális képzéssel sajátíthatja el a speciális ismereteket, s szerezheti meg a kellő gyakorlatot - adja a nagyobb publicitás magyarázatát Hartyánszky professzor, aki különösen jelentős eredménynek tartja, hogy a veleszületett szívrendellenességek nagy része ma már sikeresen operálható.

 Tizenhat szívhibát sorolnak a tipikus rendellenességek közé, és a kromoszóma hibákból eredő, valamint a szívizom betegségeivel társuló problémákon kívül valamennyi műtéttel gyógyítható. Az intézetben arra törekednek, hogy minden operálható kis betegen idejében elvégezzék a szükséges műtétet, ha pedig nincs más lehetőség, akkor megadják a transzplantáció esélyét.
Ezerre tehető az évente szívrendellenességgel születő babák száma, s csaknem háromnegyedük sikeresen műthető. A nyolcvanas évek elején még 29 százalékos mortalitás a tizedére esett vissza ezekben a súlyos esetekben. A legnagyobb kihívás a professzor szerint, hogy minél alacsonyabb életkorban és minél kisebb súlyú csecsemőnél is elvégezhető legyen szükség esetén az életmentő és korrekciós műtét, hogy utána megkezdődhessen a kicsik normális fejlődése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a minimális súllyal világra jött újszülött, a koraszülött is műthető.

- Jelenleg két kilogramm az alsó súlyhatár, ameddig biztonsággal végezhetők a szükséges beavatkozások, de szeretnénk megvalósítani az ennél még kisebb súlyú újszülöttek műthetőségét is. A koraszülöttek különösen problémás "beteganyagot" jelentenek, hiszen a kis súly mellett gyakran egyéb fejlődési elmaradottsággal is számolni kell esetükben - magyarázza a vezető főorvos, s a múlt örökségeként egy speciális problémára is kitér: - A korábban a különféle szívrendellenességgel született, sikeres műtéten átesett csecsemők most érnek felnőtt korba. Náluk új beavatkozásra lehet szükség, mert 15-20 évvel ezelőtt még korántsem a mai, modern műtéti eljárásokat alkalmazhattuk.

Évtizedekkel ezelőtt például nem tudtak műteni sok fejlődési rendellenességből adódó szívelégtelenséget, mert megoldatlan volt a keringés helyreállításának feladata, ma viszont a két nagy artéria cseréje és a koszorúerek átültetése is elvégezhető. A sikerhez persze sok feltételnek kell összehangoltan teljesülnie, az operáló team felkészültsége csak az egyik, nagyon fontos tényező. Ilyen nagy műtéteknél a biztos háttér elengedhetetlen, amibe a gyermekkardiológustól, az altatóorvostól a műtős és ápolószemélyzetig, a modern gépekig minden beletartozik.

A jövő tervei közül a transzplantációs program továbbfejlesztését emeli ki a professzor, amiben elsőrendű fontosságú szempont a donor-kérdés. Csecsemőnek megfelelő donort találni még az átlagosnál is nehezebb, és ha időben nem juthat hozzá a kis beteg, akkor csak a műszívbeültetés adhat esélyt a továbbélésre.
Forrás: MTI