„Az államszervezet működésének veszélyeztetése” - A Méltányosság Politikaelemző Központ állásfoglalása

Sólyom László köztársasági elnök – megválasztása óta folytatott töretlen joggyakorlatához minden kritika ellenére híven – hónapról hónapra következetesen a politikai pártokkal való előzetes egyeztetés nélkül teszi meg személyi javaslatait az e

A köztársaság parlamentje azonban – jóllehet a bizottsági meghallgatásokon nem támaszt érdemi kifogást a jelöltekkel szemben, sőt jószerivel még kérdéseket is alig fogalmaz meg számukra – ugyancsak következetesen, már-már gyakorlattá válóan rendre leszavazza az államfő neves és érdemes jelöltjeit, így a köztársaság néhány fontos intézményének élén voltaképpen állandóvá vált az ideiglenesség és a bizonytalanság.

Egy belátásra képes és hajlandó, s ezen túl nem a pártok értesítésében megelégedett, hanem a pártoktól előzetesen akár javaslatokat is elváró államfő ma még segíthet a rövid távú megoldásban, egy elsősorban saját presztízs-szempontjaira figyelő köztársasági elnök azonban tovább ronthat a bajokon. Sólyom Lászlónak csak a bölcsek útját szabad választania – a maga és a köztársaság érdekében is.

Mindez azonban csupán a rövid távú megoldáshoz vezethet el. Pusztán arra jó, hogy a történelem által a jelenlegi államfőre ruházott jelölési feladatokat e mostani államfő többé-kevésbé tisztességesen ellássa. És a jelen helyzetben ez sem számít lebecsülendő perspektívának.
Hosszabb távon azonban elkerülhetetlen az alkotmányos struktúra megváltoztatása. Az alkotmányokat mindenekelőtt arra találták ki, hogy olyan helyzetekre adjanak megoldást, amelyekben a szereplők nem járnak el bölcsen. Egy alkotmány általában arra jó, hogy praktikusan mindeggyé tegye, bölcsek-e azok a szereplők, akik működtetik, vagy sem.

A hatályos magyar alkotmány erre a funkcióra alkalmatlan, mert a helyzetet nem megoldja, hanem létrehozza. Az alaptörvényünkkel mindezek ellenére köztudottan elégedett államfő ismert véleményével szemben a Méltányosság Politikaelemző Központ megalakulása óta az alkotmányozást szorgalmazza, melynek során egyebek mellett meg kell változtatni azt a parlamentarizmustól idegen, Nyugat-Európában egyébként éppen ezért sem alkalmazott jelölési-választási metódust, amely a szóban forgó tisztségviselők esetében hatályos alkotmányunkat jellemzi. Nem a szereplők józanságán, hanem normatív és kikényszeríthető szabályokon kell alapulnia a megoldásnak, amely a hasonló helyzetekben segítségül szolgál.
Egy parlamentáris kormányformájú államban az államfő általában nem jelöl, hanem neki jelölnek; nem javasol, hanem kinevez; nem döntést előkészít, hanem dönt. Alkotmányunk ezzel szemben tévesen bízza a jelölést a köztársaság elnökére s a választást a köztársaság parlamentjére. Ezzel beprogramozza a közjogi szerkezetbe a fenyegető válságot, amelynek megoldására nem teremt esélyt.

Hacsaknem a belátást, hogy ahogyan eddig ment, az úgy tovább nem mehet.
Rövid távon erre a belátásra van most elsősorban szükség.

Méltányosság Központ
Kiadó: Méltányosság Politikaelemző Kör
Forrás: MTI-OS