Az irodalom varázsa címmel a Petőfi Irodalmi Múzeumban április 23-tól május 7-ig tart Urbán György egyéni tárlata, amelyen egyrészt kis méretű és vegyes technikájú Weöres Sándor-illusztrációkat láthatunk az ezredfordulóról, másrészt nagy léptékű és monumentális hatású vásznakat, akrillal festve az idei termésből.
A vernisszázs előtt fővárosi műtermében beszélgettünk a művésszel, aki így mutatta be kiállítási anyagát:
- Világéletemben szívesen olvasgattam Weöres Sándor varázslatos verseit, az utóbbi években pedig egyre több egyedi grafikát is papírra vetettem a hatásukra, akvarell, tus és gouache valamint ezüst- és aranyfesték keverékéből. Természetesen, ezek sokkal inkább afféle áttételes festői látomások, semmint a költemények szó szerinti megrajzolásai. Direkt ábrázolás helyett vizuális átültetésekkel találkozhat a látogató, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy ezek a szokványos irodalmi illusztrációk helyett inkább képzőművészeti impressziók. Szándékosan zenei vonatkozású elnevezést adtam a tucatnyi régebbi lapot mintegy tartalmilag és formailag egyaránt összefoglaló, vadonatúj kompozíciómnak: Tizenkét bagatell. Itt a színek és vonalak mellett még a kollázst és a montázst is bevetem, tépett szövegrészletektől betűkivágásokig (Weöres Sándor nevének variálásával), avagy a fémes hatású és fényesen csillogó sztaniolpapírszeletekig, mindezeket pedig kisebb-nagyobb körformákba komponáltam, amelyek úgy hatnak egymás mellett, mintha parányi CD-lemezek volnának.
- A nagyméretű festmények milyen alapötletből születtek és van-e közös vezérfonaluk?
- A preparált lenvászon alapon itt sem elégedtem meg csupán az akrilfesték oldott
alkalmazásával, hanem a bársonyos hatású, matt felületre helyenként fényesre polírozott, hajlított fémlemezeket helyeztem, hűvösen ezüstös és melegen csillogó arany változatban, hogy ezek az ellentétek tovább fokozhassák a komplex összhatást. Sőt, az egyik vakrámára még rozsdázatlan acélból dróttekercset is szereltettem, ami jól rímel a kör formájú festékfoltokra, és kölcsönösen kiegészítik egymást. Az egész festmény-sorozat összefoglaló neve: U-variációk, amely egyrészt a nevem kezdőbetűje, másrészt az Univerzumra utal, amelynek problematikája pályafutásom elejétől foglalkoztat, harmadsorban pedig a köríves forma a középkori katedrálisok boltíveire és ablakfülkéire emlékeztet. Épp ezért helyeztem az egyik ilyen, teljesen elvont kompozíciómat régimódi blondell-rámába, miközben akad olyan is, amelynek absztrakt közepére Einstein portréfotóját montíroztam avagy zongora-klaviatúrát pingáltam, hogy konkrét kiindulópontként szolgáljon a néző fantáziájának. Amellett, hogy az U-betű formáit sokféleképpen variálom - egymás mellé helyezem vagy egymás fölé rakom, sőt, olykor feje tetejére állítom -, a "körítés" is mindig más. Akárcsak korábban a kisebb grafikákon, az újabb és nagyobb festményeken is megjelennek a rikító neonszínek, papírból kivágott szövegek és zebracsíkos minták mellett a csillogó sztanioldarabkák, továbbá felhővonulások vagy tejútrendszerek applikált felvételei illetve áttetsző műanyaglapok szeletei is. Sőt, hologramos hatású részletek is akadnak, hogy felkeltsék a néző érdeklődését és hosszasabban is meglepő hatásukkal fogva tartsák a kiállításlátogatót - árult el végül részleteket művészi szándékaiból Urbán György.