Futurisztikus környezet a "jövő" versenyének

Az 1998-as világkiállítás jóvoltából elképesztően egyedi, a távoli jövőt sejtető környezetben zajlik Lisszabonban az olimpiai kvalifikációs cselgáncs Európa-bajnokság.

Az eseménynek otthont adó Pavilhao Atlantico és az azt körülvevő Parc de Nationes városrész nagyrészt a tíz évvel ezelőtti expóra készült, és külön (a negyedik számú) metróvonal köti össze a szinte kizárólag ódon épületekből álló belvárossal. Az új negyedben található a kontinens legnagyobb medencéjével felszerelt Oceanarium, a széldagasztotta vitorlát formázó Vasco da Gama torony és természetesen a Tejo folyó széles tölcsértorkolatán átívelő Vasco da Gama híd is, amely 17,2 km-es hosszával Európa leghosszabb hídja.

Maga a kavics alakú, ultramodern csarnok kívülről kissé a budapesti Papp László Arénára emlékeztet, ám belülről hajófeneket idéző fagerendák (!) alkotják a tetőszerkezetét, amelynek ablakain át a lelátó egy része mindig napfényben úszik.

Az Eb szervezői is tudatában vannak a nem mindennapi "körítésnek", és büszkén kalauzolják körbe az idegeneket. Munkájuk amúgy sem hagy kívánnivalót maga után, mivel nézők legapróbb-cseprőbb kéréseinek is azonnal eleget tesznek.

A lisszaboni Eb-t emellett azért is a jövő versenyeként tartják számon, mert itt alkalmazzák először azokat szigorításokat, amelyeket a nemzetközi szövetség írt elő a mérkőzések látványosabbá tételének érdekében. Bár - mint Baczkó Bernadett furcsa veresége is mutatja - egyelőre nem minden bíró áll a helyzet magaslatán, azaz még kissé "csikorog a gépezet"..
Forrás: MTI