420 éve született az egyik legnagyobb politikai gondolkodó

Négyszázhúsz éve, 1588. április 5-én született Wiltshire-ben Thomas Hobbes, a modernkori politikatudomány egyik legjelesebb alakja, a Leviatán írója.

Az oxfordi diploma megszerzése után beajánlották egy arisztokrata családhoz, így a következő éveket William Cavendish tanítójaként töltötte. Lord Cavendish támogatását élvezve alkalma nyílt bejárni Európát és megismerkedni az általa kevéssé kedvelt skolasztikus filozófiát meghaladó új irányzatokkal. Ekkoriban azonban még inkább az ókori görög és latin irodalom tanulmányozása érdekelte, 1628-ban lefordította Thuküdidész peloponnészoszi háborúját.

A filozófia és az állam kérdéseivel az 1630-as években kezdett komolyan foglalkozni, amikor újabb európai körutat tett. Firenzében megismerkedett Galileivel, Párizsban Marin Mersenne-nel szervezett politikai vitákat. Angliába visszatérve nekilátott A polgárról megírásának, melyet később A testről, majd Az emberről követett. A polgárról akkora vitát kavart a polgárháború dúlta Angliában, hogy Hobbes kénytelen volt Párizsba menekülni. Műveiben a filozófiát a következmények ismeretének birtokában lévő tudományként írta le, amely két nagy részből áll: a természetfilozófiából és az államfilozófiából. Hobbes szerint az utóbbi további két résszel foglalkozik: az uralkodó, illetve az alattvalók jogaival és kötelezettségeivel.

Fő művében, a Leviatánban fejtette ki az államot létrehozó szerződéselméletét. Szerinte a politikai test megértésének kulcsa az egyes ember természetének megismerése. Az állam a mesterséges ember, a bibliai szörnyről elnevezett Leviatán, amelyet az emberi test hasonlatával ír le. A lélek a szuverenitás, az értelem és akarat a méltányosság, a törvény az egészség és egyetértés, a lázadás pedig a betegség. Az embert szenvedélyei irányítják, az önfenntartásra való törekvés, a vágyak kielégítése, a fájdalmak elkerülése. A többiek feletti hatalom megszerzésére tör, az önfenntartás által indokolt hatalomra való törekvés háborúhoz vezethet. Az emberi természetben a viszálykodásnak három fő okát találhatjuk: a versengést, a bizalmatlanságot és a dicsvágyat.

Az állam létrejötte előtti természeti állapotot úgy írja le, mint "mindenki harcát mindenki ellen", amelyben, amíg lehetséges, mindenki békére törekszik, de ha ez reménytelen, a háború minden eszközével megvédheti magát. Hobbes szerint a béke és önvédelem érdekében mindenki mondjon le minden jogáról, feltéve, hogy a többiek is így tesznek. Így a korábban harcban álló egyes emberek közti szerződés hozza létre a polgári társadalmat, amelyben a hatalmat a szuverén, vagyis az abszolút uralkodó kezébe helyezik. Az uralkodó nem kötött szerződést, így azt nem szegheti meg, nem vonható felelősségre sem, kizárólag az isteni törvényeknek kell megfelelnie.

A legnagyobb angol politikai gondolkodók egyike 1679-ben halt meg.
Forrás: MTI