"Ne várja senki, hogy majd az Alkotmánybíróság találja ki az új egészségügyi rendszert, a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási reformot. Ennek az alkotmányos alapintézménynek nem az a feladata, hogy szakpolitikai megoldásokat találjon ki, hanem hogy a már meglévők alkotmányos kontrollját elvégezze" - magyarázta a szakember.
Lövétei István szerint jelenleg még nagyon nehéz megítélni az alkotmánybírósági beadvány sorsát, hiszen a támadott törvény meglehetősen általános, az egészségbiztosításra vonatkozó joganyag egésze, a lényeges részletszabályokat tartalmazó végrehajtási rendeletek pedig még nem ismeretesek.
A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal alkotmánybírósági beadványa szerint az egészségbiztosítási pénztárakról szóló, pár hete elfogadott törvény ellentétben áll egy 1928-ban a magyar jogrendbe is beiktatott nemzetközi egyezménnyel, amely kizárja a betegbiztosítási rendszerből a nyereségérdekeltséget.
A hivatkozott 1928-as "az 1927. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában" elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről című törvény 6. passzusa "minden nyerészkedési célzat nélkül működő" intézményekről beszél.
Lövétei István szerint az nyilvánvaló, hogy 1928-ban egészen mást értettek "nyerészkedés" alatt, mint ma. Hogy pontosan milyen értelmet is kell ma tulajdonítani a nyolc évtizeddel ezelőtti nemzetközi egyezmény betűjének, azt viszont az Alkotmánybíróságnak kell megállapítania. A testület eddigi töretlen gyakorlata alapján azonban annyi bizonyosnak tekinthető, hogy a nemzetközi jog szabályai megelőzik, felülírják a belső jogot.