Lovász László, akinek a kombinatorika és az algoritmuselmélet a kutatási területe, korábban magkapta a legrangosabb matematikai elismerést, a Wolf-díjat, az Egyesült Államok legjobb egyetemein tanított, s a Microsoft kutatásvezetője volt. Számos folyóirat szerkesztője, cikkek és könyvek szerzője. Tagja egyebek közt az Európai Tudományos Akadémiának, levelező tagja a Svéd Királyi Akadémiának, s tiszteleti tagja az Orosz Tudományos Akadémiának. Számos egyéb elismerés mellett munkásságát 1985-ben az Állami Díjjal, 2007-ben pedig Bolyai-díjjal ismerték el.

A budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban az ország első matematika tagozatos osztályába járt, amelyből számos diák vált világhírű tudóssá. Sorozatban nyerte a matematikai versenyeket (Nemzetközi Matematikai Diákolimpia, Kürschák-verseny), ahogy megnyerte a Magyar Televízió "Ki miben tudós?" vetélkedőjét is.

Az ELTE-n végzett tanulmányai alatt a legsikeresebb megoldója volt az úgynevezett Schweitzer-versenynek. Ezen tíz nap alatt neves matematikusok által kitűzött tíz, néha több, igen nehéz problémát kell megoldani. Lovász László minden évben megnyerte a versenyt, s volt olyan megoldása is, amikor nem a kívánt problémát, hanem annak általánosítását oldotta meg olyan módszerrel, ami pusztán a megkívánt speciális esetben nem működött. Negyedéves korában gráfok (nagyon nagy hálózatok) faktorairól írt disszertációjával elnyerte a kandidátusi fokozatot.

1979-ben Lovász László lett az MTA legfiatalabb levelező tagja, 1985-ben pedig rendes taggá választották.

1975 és 1982 között a szegedi tudományegyetemen tanított, 1982 óta az ELTE egyetemi tanára, 1983 óta tanszékvezető. 1987-től a Princeton, majd a Yale Egyetem tanára. 1999-től a Microsoft kutatásvezetője volt. 2006-tól a Nemzetközi Matematikai Unió elnöke.

Mint Lovász László a Széchényi-nagydíjjal kapcsolatban az MTI-nek elmondta,az elismerés nemcsak a tudományos munkájának szól, hanem annak is, hogy élete során igyekezett a magyar tudomány érdekében tenni. Ily módon a díj magyar matematikusok közösségének is szól".

Munkásságával kapcsolatban kifejtette, hogy a gráfokkal, a nagy hálózatok matematikájával foglalkozik, olyan matematikai eszközök kidolgozásával, amelyek ezek vizsgálatára alkalmazhatók. A módszer számos területen, így a társadalomtudományokban, a biológiában, vagy az agykutatásban is hasznosítható.

Lovász László kitért arra, hogy a matematika történetében mindig voltak olyan periódusok, amikor különösen szoros kölcsönhatásba lépett más tudományágakkal. Ez történt a XVIII. században a fizikával, vagy a múlt század 60-70-80-as éveiben a számítástechnikával. Meggyőződése szerint a következő a biológia lesz: az élővilág törvényszerűségeit ma talán még nem létező matematikai módszerek segítségével fejtik meg. Ez minőségi ugrást jelent majd a biológia fejlődésében.
Magyarázata szerint a nagy hálózatok matematikája lényegében egy szemléletmód, kutatói azt vizsgálják, hogy milyen módon csatlakoznak egymáshoz bármilyen struktúrának vagy jelenségnek az elemei.

"A matematika a hálózatok közös tulajdonságait vizsgálja. Ennek a legegyszerűbb eleme, ha kizárólag azt nézzük, hogy hogyan csatlakoznak, és elfeledkezünk arról, hogy az elemeknek funkciójuk is van. Olyan, mint amikor a paleontológus egy állat csontvázát vizsgálja, amelyből sok mindent meg tud állapítani. Ez ugyan egy nagyon leegyszerűsített kép, de valahol el kell kezdeni" - mutatott rá.

A tudós kitért arra is, hogy sok más olyan érdekes kérdés van a matematikában, amelyet nem zárt le korábbi kutatásai során, s ha ideje engedi, vissza-visszatér hozzájuk. "Ilyen a gráfok, azaz a hálózatok geometriai ábrázolásának a kérdése. Hogy lehet ezeket síkban, térben optimálisan lerajzolni, s ezek a +lerajzolások+ hogyan használhatók egyéb tulajdonságaik, összefüggéseik vizsgálatára?" - említette az egyik őt foglalkoztató kérdést Lovász László.