Mara Dierssen, a génműködést vizsgáló barcelonai központ kutatója megállapította, hogy a romantikus szerelem és az anyai szeretet az agynak ugyanazon régióit hozza működésbe, ezek az intenzív érzések egyszerűen "kikapcsolják" az agynak azt a zónáját, amely a társadalom megítéléséért, illetve az egyes személyek értékeléséért felelős. Így tehát az ember képtelenné válik arra, hogy a szeretett személyt bírálattal illesse. A patkányokon végzett, több évig tartó kutatásokból az is kiderült, hogy ugyanez a folyamat állatoknál is végbemegy.

Ezek az eredmények utat nyithatnak azoknak a rejtélyeknek a megfejtésében, hogy mi játszódik le az emberben olyankor, amikor szerelmes, vagy csak szexuális vonzalmat érez egy másik személy iránt. Ezek tükrében Mara Dierssen megengedheti magának, hogy elvesse a spanyol királyi akadémia értelmező szótárának meghatározását, amely szerint a szerelem "az emberi lény intenzív érzése, amely saját elégtelenségéből kiindulva egy másik lénnyel való találkozásra és egyesülésre vágyik". A kutató szerint a szerelem ennél sokkal egyszerűbb: "kémiai összeadás két ember között." Ugyancsak kémiai folyamatok - dopamin-, illetve szerotonintermelés - felelősek a fizikai és a szellemi vonzalmakért. Az elemzések ugyanakkor azt is megállapították, hogy eltérés van a férfiak és a nők szexuális étvágya között: a férfiaké állandóbb, míg a nőké inkább érzelmi alapú.

Dierssen kutatásai kiterjedtek a hűtlenségre is. Köztudott, hogy az emlősöknek mindössze 3 százaléka genetikailag monogám, mint például a mezei egér, a bálna vagy az ember, ugyanakkor egy hegyi patkányokon végzett kísérlet bebizonyította, hogy génmanipulációval hűségesebbé tehetők egyes állatok. Ilyen kísérletet embereken egyelőre nem végeztek, pedig minden bizonnyal nagy érdeklődést váltana ki egy ilyen lehetőség. Egy felmérésből ugyanis kiderült, hogy a spanyoloknak több mint 15 százaléka már hűtlenkedett életében néhányszor, 43 százalék pedig legalább vágyott rá.