A tájékoztatás szerint a művész nemesfémből, többnyire bronz-réz ötvözetből, ezüstből, aranyból, valamint drágakövekből készíti alkotásait. Szobraiban a magyar és a mexikói népművészet, az ősi indián kultúra összefonódik a század eleji nemzetközi avantgárd, a szürrealizmus és a mai művészet fejleményeivel.
Az írásos összegzés szerint Kepenyes Pál szobrai sokszínűek és élők, olykor szó szerint mozognak, variálhatók, kézbe passzolók, össze- és kicsomagolhatók, térbe függeszthetők és kiteríthetők.
Kepenyes Pál 1926-ban született a Békés megyei Kondoroson, szarvasi gyermekévei után Orosházán járt iskolába. 1945 és 1949 között a Budapesti Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakán tanult. Az 1950-es években koholt vádak alapján letartóztatták, 1956-os szabadulása után elhagyta az országot. Tanulmányait 1958-ban fejezte be Párizsban, majd az 1960-as évek elején mexikói feleségével annak hazájába költözött, Acapulcóban telepedett le.
Kepenyes Pál nemesfémből készít szobrokat expresszionista és szürrealista stílusban, Mexikóban vált világhírűvé. Művei - önálló szobroknak tekinthető ékszereitől, kisplasztikáin keresztül a monumentális emlékművekig – világszerte keresettek és láthatók gyűjteményekben, tereken.
A tájékoztatás szerint a művész alkotásait 1945 és 1949 között Budapesten az Ernst Múzeumban és Műcsarnokban állították ki, emigrálása után a magyar közönség csak 1998-ban, a Budapest Galériában tekinthette meg Kepenyes Pál munkáit. A szobrász alkotásai szerepeltek a New York-i Világkiállítás mexikói pavilonjában és több csoportos tárlaton Észak- és Dél-Amerika városaiban.