Húsvétkor Jézus kereszthalálból való feltámadását ünnepli a kereszténység, amelynek időpontját a Krisztus halála utáni néhány évszázadban sok vita övezte. Végül Kr. u. 325-ben a niceai zsinat döntött arról, hogy húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget, azaz március 21-ét követő első telehold utáni vasárnapra essen - közölte Hetesi Zsolt.

A csillagász szólt arról, hogy Jézus kereszthalála akkor történt, amikor a zsidók peszah ünnepére készültek, ezért a mai napig közel esik egymáshoz ez a két vallási esemény, ugyanakkor a húsvét és a peszah soha nem esik teljesen egybe.

Ismertette, hogy húsvét a hold járásához kapcsolódik, ahogy a zsidók is a hold fázisaihoz kötötték a különböző eseményeiket. Ennek megfelelően a zsidók peszah ünnepe az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztet, amely a tavaszi napéjegyenlőség utáni teleholdra esett. Ennek ünneplésével alakult ki az egyistenhiten alapuló izraeli identitástudat.

A zsidó vallás szerint Isten parancsolatára ünneplik ebben az időszakban a peszahot, amikor a kivonulásra emlékeznek és míg állt a templom Jeruzsálemben, bizonyos terményekből, így például árpából ilyenkor mutatták be az úgynevezett első áldozatot, mintegy hálaadásként az Egyiptomból történő szabadulásért.

A holdhónapok számítása egyébként arra vezetett, hogy mintegy három évente egy-egy szökőhónapot kellett a naptárba iktatni, mert a holdhónapok csak 29 vagy 30 naposak, így egy idő után a 365 napból álló évhez képest lemaradásba kerülnek - folytatta.

Megemlítette, hogy a zsidó naptár szerint Niszan hónap 14. napjára esett Krisztus keresztre feszítése, míg feltámadása Niszan 16-án, vasárnap történt. A kereszthalálkor a Biblia is ír arról, hogy nappali sötétség következett be, ami viszont nem lehetett napfogyatkozás, mert az csak újholdkor következhet be, Jézus halála azonban nem ekkor, hanem teleholdkor történt - tette hozzá Hetesi Zsolt.