A Munkácsy-díjas kiváló művész, akinek drámai erejű művészi alkotómunkásságáért, nagysikerű gyermekkönyv-illusztrációiért ítélték oda az elismerést, hangsúlyozta: örül a Kossuth-díjnak, ugyanakkor felteszi azt a kérdést is, miért pont ő kapta. Saját bevallása szerint nem várt az elismerésre, nem számított rá.
Rámutatott arra, hogy már festőművészi pályafutása kezdetén sem a díjak foglalkoztatták, hanem az, hogy valamennyire a maga ura lehessen és független maradhasson.
Kovács Péter pályájáról szólva felidézte: mikor középiskolában pályaválasztás előtt állt, nagyon tanácstalan, éretlen volt, nem volt határozott elképzelése a jövőjét illetően. A függetlenség és szabadság utáni vágy ugyanakkor erősen munkálkodott benne.
A rajzolás iránt spontán érdeklődést mutatott, de soha nem tanulta, és ezzel kapcsolatban nem volt semmi családi predesztináció sem. Mint mondta, olvasmányélményeit illusztrációszerűen próbálta leképezni és innen jött az ötlet, hogy felvételizzen a Képzőművészeti Főiskola illusztráció szakára - tette hozzá a művész.
Kovács Péter 1943-ban Budapesten született, azóta is itt él és dolgozik. Művészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolában 1964-70 között végezte, mesterei Fónyi Géza és Barcsay Jenő voltak. 1970 óta folyamatosan szerepel hazai és külföldi csoportos, illetve egyéni kiállításokon. 1971 és 74 között Derkovits-ösztöndíjas volt, 1983-ban Bernben, 1985-ben Grödingében, 1987-ben Rómában, 1999-ben Kanadában járt ösztöndíjasként. Számos kiállítási és pályázati díjban részesült itthon és külföldön. Munkásságát 1985-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 2000-ben megkapta a kiváló művész címet.