Bár a gyors defibrillálás jelentősen javítja a túlélési arányt, kórházon kívül ritkán tudják a megfelelő időn belül alkalmazni, ezért kevés páciens éli túl a szívleállást.
Az új módszer összehangolt beavatkozások sorával minimalizálja a szívbe és az agyba jutó véráramot. 200, megszakítás nélküli mellkasi nyomást tartalmaz, szívritmus elemzést egyetlen sokkolással, 200 sokkolás utáni, azonnali mellkasnyomást, az epinephrine gyors alkalmazását a szív stimulálására és későbbi tubus elhelyezést a légcsőbe a tüdő lélegeztetésére.
Bentley J. Bobrow, a scottsdale-i Mayo Klinika munkatársa és csoportja tanulmányban értékelte az új módszer eredményességét a korábbihoz viszonyítva. Az eljárásra kiképzett tűzoltóktól szerezték be adataikat két arizonai városban.
886 páciensnek volt sürgős beavatkozásra szüksége a két városban a vizsgált időszakban. A kiképzés előtt 218 páciensből 4 maradt életben a kórházba jutásig (1,8 százalék), ezzel szemben az új eljárást alkalmazva 668 páciensből 36 (5,4 százalék).
Második elemzésükben a kutatók vizsgáltak 1799 embert, akit nem az új eljárással élesztettek újra és 661 olyat, akinél már az új módszert alkalmazták. A kórházba érésig a korábbi 3,8 százalékkal szemben 9,1 százalékuk maradt életben.
A kutatók magyarázata szerint a nagy arányú elhalálozás ezekben az esetekben azért történik, mert nem megfelelő minőségű vér áramlik a szívbe és az agyba a "kardiális esemény" után. A most javasolt újraélesztési eljárás éppen ezt akadályozza meg a szinte folyamatos mellkasnyomással.
A tanulmány a Journal of the American Medical Association szerdai számában jelent meg.