Az intellektuális festészetéről ismert alkotó munkásságát kronologikus sorrendben ismerteti a kötet: a nyolcvanas évek eleji hideg-realista, magukba fordult, nem kommunikáló szereplőket ábrázoló festmények után az extenzívebb ecsetkezelés és világszemlélet jellemezte Várady Róbertet. Ezt követően a művész installációkat kezdett készíteni, és mire ez művészi kifejezési forma Magyarországon elterjedtté vált, Várady már ezen a korszakán is túl volt, és a futurizmus, a kibervilág és a génkutatás, génsebészet felé fordult alkotói figyelme.
A kötet szerzője kiemelte, hogy a monográfiában igyekezett nem csak a korszakokat, hanem az azok közötti átmeneteket, a művészi útkereséseket, kísérletezgetéseket is bemutatni, és hangsúlyt helyezett a visszatérő motívumok, mozdulatok bemutatására is.
A jelenleg is a futurisztika és a kibervilág témakörében alkotó művész képein a genetikai motívumok, hálózatok és molekulák esztétizálva jelennek meg, egyes alkotásokon pedig a magas kultúra jelenlegi és múltbéli ikonjai - például Madonna és Heidegger vagy Andy Warhol és Van Gogh - találkoznak.
A Dorottya könyvek ötödik darabjaként megjelent kötet egyebek mellett arra keresi a választ, hogy "a hálózatok, konstrukciók virtuális világában, kibernetikus terében hogyan tartható meg a köznapisággal és partikularitással konfrontálódó, individuális művészi én".
Várady Róbert festészete, különös tekintettel a legújabb műveire, azt a kettősséget viseli magán, hogy művészetének fő inspirálója Hölderlin, Georg Trakl, Novalis, Pilinszky költészete, a matematika, és az e kettőt egyesítő filozófia - olvasható a Műcsarnok és a Dorottya Galéria gondozásában megjelent kötet ismertetőjében.