Ördögi körbe szállnak az önkormányzatok

A pénzhez jutás rendkívül sima és könnyed, ám hosszú távon veszedelmes módját találta meg számos vidéki önkormányzat. Ezek a helyhatóságok - párthovatartozástól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül - kötvénykibocsátással igyekeznek forrásokhoz jutni,

Az önkormányzatok, piacra dobott kötvényeik bevételét főképp arra fordítják, hogy működési költségeiket állják és hogy rendelkezzenek az uniós forrásokhoz szükséges önrésszel.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tavalyi jelentése alapján, a helyhatóságok 2002 és 2006 között, már így is 45 százalékkal nagyobb arányban adósodtak el. Ilyen helyzetben a kötvénykibocsátási hullám még jobban erősíti e folyamatot és csak elodázza, hogy az önkormányzatok kikerüljenek a csávából.

Tavaly év vége felé a kötvények kibocsátásából származó eladósodás mértéke már 50 milliárd forint felett járt országosan, azóta ez a szám, a jelek szerint még tovább nőtt.

A kötvénykibocsátás veszélyeire ugyanis a kormányzat is felfigyelt, ezért nemrégiben ötpárti egyeztetést hívott össze, hogy a korlátozásról vitatkozzon. Ezt megtudván, a testületek "előremenekültek" és még jobban fokozták az áruba bocsátott kötvények számát.

Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára szerint a kibocsátás, a többi közt azért ilyen népszerű, mert nem kell bajlódni a közbeszerzési provedúrával. A másik fő ok, hogy a bankok is jó üzletet szimatoltak az ügyletek finanszírozásában, hiszen a népesebb városok, de különösen a megyék esetén szinte kizárt a csődveszély, így ezek alacsony kockázatú adósnak számítanak.

A pénzintézetek tehát nagylelkűen hiteleznek a kibocsátáshoz, egyes helyhatóságok viszont Pató Pál módjára vágnak bele az ügyletekbe, mivel ezen kötvényekre a viszonylag hosszú futamidő és a késleltetett törlesztés jellemző. A rizikót előszeretettel becsülik alá, mivel a törvény szerint az eddig kibocsátott kötvények törlesztését csak a következő önkormányzati választások után kell megkezdeni.

A helyhatóságok elsősorban azzal indokolják a jelentős mértékű kibocsátást, hogy máskülönben képtelenek lennének igénybe venni az EU-s forrásokat, hiszen saját kasszájukból nem tudnák állni a szükséges önerőt.

Számos önkormányzat viszont- mindezen túl- működési költségeire és adósságtörlesztésre fordítja a kötvények bevételét. A jelentős kibocsátónak számító Ózd önkormányzata például a kötvényekből befolyt összeg teljes egészét saját fenntartására költötte, ám idén még mindig a működési költségek 3,7 százalékát kitevő hiánnyal küszködik.

A másik jellemző példa a szolnoki önkormányzaté, amely azt követően vágott bele a többmilliárdot kitevő (svájci frank alapú) kötvény kibocsátásba, miután a központi költségvetéstől a vártnál 300 millió forinttal kevesebbet kapott a személyi jövedelemadó visszatérítéséből.

A helyhatóságok kibocsátása már csak azért is nevezhető hazardírozásnak, mivel a kötvények rendszerint devizaalapúak, így még árfolyamkockázattal is lehet majd számolni.

Saját kötvényt kibocsátó önkormányzatok az ország minden pontján akadnak. Ám amíg a tehetősebb "kötvényesek" úgy mint Komárom-Esztergom- megye képesek beruházni is a befolyt összegből, így valamicskét visszaforgatni a kölcsönökből, addig a Békés- megyéhez hasonló szegényebb önkormányzatok szinte kizárólag önfenntartásra költenek, hiszen egyébként képtelenek lennének levegőhöz- uniós forrásokhoz- jutni.

A Pénzügyminisztérium elsősorban a konvergencia-program miatt fejezte ki aggódalmát, ugyanakkor ennél sokkal inkább fenyeget a lokális jellegű adósságcsapda, mivel az önkormányzatok deficitje csak az államháztartási hiány kicsiny hányadát teszi ki.

A TÖOSZ szerint a sárkány legyőzéséhez elsőként az önkormányzati finanszírozás struktúráját kellene átalakítani, ám a kormányzat eddig érdemben nem foglalkozott ezzel, csak a tüneti kezelésre futotta.