Ehnaton az Egyiptom aranykoraként ismert Újbirodalom korában született. Apja, III. Amenhotep igen népszerű volt, hiszen hosszú uralkodását a béke és jólét koraként élték meg alattvalói. Ehnaton azonban már korántsem volt oly népszerű, ami azzal a hirtelen elhatározással függhetett össze, amikor uralkodása kezdetén elhagyta a korábbi fővárost, Thébát, szakítva egyúttal a régi hitvilág mintegy 2000 istenével, s azok papjaival - olvasható a BBC Timewatch című műsorának honlapján.
Új fővárosát Ehnaton 400 kilométernyire Thébától, a sivatagban alapította, s El-Amarnát mindössze egyetlen istennek, Atonnak, a Napistennek szentelte.
Tíz évig tartott az új főváros építése, ám El-Amarna mindössze húsz éven át volt lakott, majd hirtelen elnéptelenedett, kevés nyomot hagyva maga után. A régészek immár egy évszázada kutatják a város titkait, a feltárások során palotakomplexusok, templomok, hivatali épületek, fényűző lakóházak kerültek elő, valamint domborművek sokasága, amelyek idilli képet festenek a városlakók életéről, az El-Amarnában uralkodó bőségről és jólétről.
Napvilágra kerültek azonban a nyomornegyedek viskói is, nemrég pedig Barry Kemp, a Cambridge-i Egyetem professzora vezetésével a régészek megrázó felfedezést tettek. Először sikerült ugyanis feltárni egy olyan sivatagi temetőt, ahol azok leltek végső nyughelyre, akik a várost felépítették és akik El-Amarnában éltek.
A 3500 éves emberi csontvázak egész más képet festenek az amarnai "aranykorról", s a reformer fáraóról, mint amilyen eddig a köztudatban élt.
"Ez nem a bőség és jólét városa volt" - vélekedik Jerry Rose, a University of Arkansas antropológusa, aki sérüléseket talált a fiatalon elhunyt munkások csigolyáin. A leletek arra utalnak, hogy az érintettek "hátszaggatóan" nehéz fizikai munkát végeztek. A csontleletek arról is árulkodnak, hogy igen magas volt a vérszegénységben szenvedők aránya, különösen a gyermekek között, ami viszont a krónikus éhezés jele.