Nagy Erzsébet január 29-én hosszan tartó betegség után, 80 éves korában hunyt el, a Nagy Imre Alapítvány és Társaság, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége saját halottjának tekinti.
Nagy Erzsébet 1927-ben született Kaposvárott, gyermekkorát 1930-1945 között a Szovjetunióban töltötte. Apja, Nagy Imre 1953-1955 között, majd az 1956-os forradalom idején Magyarország miniszterelnöke volt.
Az 1956-os forradalom leverése után szüleivel, férjével, Jánosi Ferenccel, gyermekeivel és a forradalom több vezetőjével együtt 1956. november 4-én, a budapesti jugoszláv nagykövetségen kapott menedéket, majd Romániába: Snagovba, később Pitestibe és Calimanestibe deportálták őket. Apját, Nagy Imrét Snagovban, de családjától elkülönítve őrizték 1957. április 14-ig, majd 1958. június 16-án Budapesten kivégezték. Férjét, Jánosi Ferencet nyolc évi börtönre ítélték.
A Történelmi Igazságtétel Bizottságnak (TIB) 1988-ban egyik megalapítója, 1992-ben elnöke, majd örökös elnöke volt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 1992-ben választotta örökös tagjai közé.
Nagy Erzsébet sokat tett az 1956-os forradalom és szabadságharc elismertetéséért, Nagy Imre és mártírtársai, illetve a többi áldozat rehabilitálásáért, ennek érdekében férjével 1989-ben létrehozta a Nagy Imre Alapítványt.