A régészeti feltárást irányító Angeliki Kottaridisz szerint a görög telepesek Nagy Sándorral együtt érkeztek a térségbe. A leletek tanúsága szerint mintegy két évszázadon át tartózkodhattak a szigeten, amelyet ókori források szerint Nagy Sándor Ikarosznak nevezett el.

Később a szigetet Failakának hívták: az elnevezést feltehetően az ott található erődítmény ihlette, a görög filakio szó ugyanis előretolt állást jelent.

A templom és a hellenisztikus erődítmény keleti részét már korábban, dán, amerikai és francia régészeti kutatások során fedezték fel. A görög expedíció viszont szisztematikus feltárásokat végzett az erődítmény nyugati részén. Az ásatások során napvilágra került az objektum nyugati fala, egy műhely, ahol kő áldozati ajándékokat készítettek, valamint egy helyiség, amely egy épület része volt.