Szuperkedd Amerikában

Barack Obama, Hillary Clinton, John McCain, Mitt Romney – négyük közül valakit november 8-án az USA 44. elnökévé fognak választani. Ma, az úgynevezett szuperkedden, a 24 államot felölelő előválasztási és jelölőgyűlési fordulóban eldől, hogy közülük


Merre tovább Amerika?



A mai előválasztásoknak van egy másik, eddig kevésbé feszegetett, ugyanakkor rendkívül hangsúlyos aspektusa is. Mégpedig az, hogy Clinton és Obama közül kinek lehet nagyobb esélye McCainnel szemben, kit hogyan fogadna az USA elnökeként a nemzetközi közvélemény.

Egyértelmű válasz, persze, erre a kérdésre sincs. Hillary Clinton számára például McCainnel szemben éppen az lehet a hátránya, ami a demokrata szavazók körében Obamával szemben az előnye: nevezetesen Bill Clinton személye. Ugyanis az őszi „face to face” kampány során a republikánusok egyik érve éppen az lehet Hillaryvel szemben, hogy általa tulajdonképpen ismét Bill kerülhet a hatalom közelébe, és így Amerika a haladás helyett visszatér a múlthoz. Ezzel a szlogennel pedig könnyen befolyásolhatók azok az egyébként bizonytalan választók, akik idegenkednek Billtől, és inkább a haladás pártján állnak.

Számukra viszont ideális jelölt lehetne Obama, aki fiatal, és fiatalsága nemcsak a haladás ígéreteként fogható fel, hanem a liberálisok, és konzervatívok Vietnám óta tartó megosztottságát is felszámolhatja, szemben a vietnámi veterán McCainnel. A másik előnye Obamának, hogy olyan területeken is képes sok szavazót maga mellé állítani, ahol korábban inkább a republikánusokra voksoltak többen, erre jó példa Dél-Karolina.

De még mielőtt kikiáltanánk Obamát a végső győzelemre is legesélyesebb demokrata jelöltnek, nem árt megnézni, hogy melyik jelöltnek milyen a külpolitikai fogadtatása. Ebben ugyanis Avar János szerint például Obama elég rosszul áll a tisztázatlan arab kapcsolatai okán, ami miatt például Izrael nem üdvözölné elnökké választását, márpedig a zsidó állam szava még az USA-ban is sokat nyom a latban. És hát ha a világpolitikát említjük, akkor nem lehet megkerülni az iraki háború kérdését sem. Ezzel kapcsolatban Obama és Clinton egyaránt azon az állásponton van, hogy csökkenteni kell az iraki szerepvállalás mértékét, míg McCain kiáll a közvélemény által is egyre inkább kifogásolt, Bush által folytatott Irak-politika mellett. Ez a téma egyébként az őszi kampány során éleződhet ki igazán, amikor a republikánusok hazafiassági kérdést csinálhatnak Irakból. Abban egyébként az elemzők egyetértenek, hogy akárki is lesz az új elnök, a külpolitikában mindenképpen lesz egyfajta közeledés, nyitás az európai szövetségesek felé, mert az iraki háborúval Bush jó néhány uniós országnál aláásta az Amerikába vetett bizalmat.

Hillary Rodham Clinton (leánykori nevén: Hillary Diane Rodham, 1947. október 26. – )
Politikus, jogász, az egyesült államokbeli New York állam szenátora, Bill Clinton feleségeként 1993-tól 2001-ig az USA First Lady-je. A 2008-as elnökválasztások esélyes demokrata jelöltje. Az Illinois állambeli Park Ridge-ben nőtt fel egy középosztálybeli vállalkozó lányaként egy metodista családban. Hillary az úgynevezett Seven Sisters College egyikébe, az elitegyetem Wellesley College-ba járt. A hetvenes években jogtudományt tanult a Yale Egyetemen, ekkor ismerte meg későbbi férjét, Bill Clintont. Nem sokkal megismerkedésük után, 1975-ben házasodtak össze, majd 1980-ban született meg közös lányuk Chelsea Clinton. Hillary a Little Rock-beli Rose ügyvédi irodánál helyezkedett el mint ügyvéd, majd a University of Arkansas Law School professzora lett. Politikabeli tapasztalatait akkor szerezte, amikor 1974-ben a washingtoni, amerikai képviselőházban jogtanácsosként dolgozott az igazságügyi bizottság mellett. Feladata nagyrészt abból állt, hogy kollégáival együtt bizonyítékokat állítson össze, Richard Nixon elnök hivatali felelőségre vonása okán. Amikor férjét 1978-ban Arkansas kormányzójának választották, felhagyott a tanítással. Miután 1992-ben Bill Clinton lett az USA elnöke, 1993 januárjában a Fehér Házba költöztek. Ugyanebben az évben Hillary a Task Force of National Health Care Reform (Nemzeti Egészségügyi Reform Munkabizottság) vezetője lett, azért, hogy a kormányzat megbízásából előkészítse az egészségügyi reformot. A kidolgozott javaslatokat azonban később elutasították. Hillary azért szállt síkra, hogy világszerte minél nagyobb figyelmet kapjanak az emberi jogok, ezen belül is a nők egyenlősége, és a gyermekvédelem.