A The Telegraph brit lap online kiadásában ismertetett cikk szerint Erik Trinkaus és Hung Sang, a Missouri Washington Egyetem kutatói vizsgálták a nagylábujj alakját, megállapították a csontszövet sűrűségét. A kapott eredményeket később összehasonlították az egyesült államokbéli modern városlakók, valamint az amerikai kontinens őslakossága - az indiánok és inuitok - adataival.
Az összevetés révén a kutatók képet kaphattak az őskori "cipődivatról", mivel a lábbeli határozza meg miként jár az egyén.
A merev cipőtalp azt eredményezi, hogy az öregujj kevésbé "kunkorodik" fel, mint olyanoknál, akik mezítláb járnak, s így kevesebb erőbehatás éri a csontokat.
Ez azt jelenti, hogy nyilvánvaló különbözőségek figyelhetők meg a három jelenlegi rassznál.
Mint Erik Trinkaus rámutatott, a mai amerikaiaknak a cipőviselet következtében gyenge, kicsi a nagylábujja. A mezítlábas indiánoknak nagy és széles volt az öregujja, míg az inuitok valahol a kettőjük között lehettek.
A kutatók szerint a negyvenezer éves csontlelet leginkább az inuitok nagylábujjára emlékeztet. Ez pedig arra utal, hogy egykori tulajdonosa rendszeresen lábbelit viselt.
A tanulmány eredetileg a Journal of Archaeological Science című régészeti szakfolyóiratban látott napvilágot.