A csütörtöki ébredés első slágertémája a katolikus papok alkoholfogyasztásából származó esetleges kellemetlenségek voltak. Bár más izgalmas közéleti kérdéseket is célba vett Fiala, mi fókuszáljunk a legérdekesebbre, az egyházi alkoholdilemmára. Miről is szól a probléma?

Itt az új zéró toleranciás törvény, ennek értelmében egy csepp szeszes italt sem szabad fogyasztani, mielőtt volán mögé ül az ember. Különben lebukás esetén ott helyben ugrik a jogsija. Ez azonban azt is jelenti, hogy a miséken a Jézus vérét szimbolizáló bort magukhoz vevő papok sem vághatnák utána autóba magukat. Ez alól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében Német László főtitkár felmentést kért Takács Albert szakminisztertől, arra hivatkozva, hogy a misebor fogyasztása munkaköri kötelesség Isten szolgálóinál. S hogy eme jog kit illet meg, külön papi igazolvánnyal lehetne bizonyítani.

Várható volt, hogy a hallgatóknál kiveri a biztosítékot a felmentési kérelem. Egy ironikus betelefonáló azzal indított, hogy neki pedig a munkája rosszabbul megy, ha nem dobhat be előtte egy pofa sört, úgyhogy legyenek szívesek neki is engedélyezni a szeszes vezetést. Az ellenérveket egyébként Német László fogalmazta meg: a paphiány miatt számos plébános egymás után több településen tart szentmisét, amely szertartásonként fél deciliter bor fogyasztását jelenti. A plébánosok kötelességének teljesítéséhez pedig, amely kiegészül a beteglátogatással, a temetéssel, a hittanóra tartásával a szórványfalvakban, nélkülözhetetlen a gépkocsi igénybe vétele.

Ez nem hatotta meg a hallgatókat, akik azt firtatták, hogy miért lennének bármilyen okból is a törvény felett állók a plébánosok, utazó papok. Sőt, épp az egyháznak kellene példát mutatnia a társadalomnak, így az autóvezetés terén is. Persze, figyelembe kell venni azt is, hogy a misebor legfeljebb egy-két decije egész egyszerűen nem mutatkozik meg a szondán: vagyis lehet, csak műbalhéról van szó?

Az egyház közben azt is felhozta, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal és a Magyar Katolikus Egyház között 1974-ben született egy megállapodás, amely elnéző hatósági magatartást eredményezett a miseboros sofőrpapoknál. Ez a közönség egy részét felháborította, mint érveltek többen, egy átkosban köttetett egyezségre nem lenne ildomos épp az egyháznak hivatkoznia. Másvalaki pedig sommásan úgy vélekedett, hogy ha a katolikusok felmentést kapnak, akkor mi leszünk a tízmillió pap országa.

Az egyházak és az alkohol különleges, dilemmatikus viszonya után Fiala műsora egy másik, abszurd jelenséget járt körül. Nevezetesen az autópályák mellett elhelyezett reklámtáblák ügyét. Ki felel értük, kihez tartoznak és kit büntetnek meg, ha egyet mondjuk az útra dönt a szél? Pálfay Antal az Állami Autópálya Kezelő Zrt. vezérigazgató-helyettese rögvest tisztázta, hogy a sztráda melletti százméteres sávban semmilyen reklámtáblát nem lenne joga senkinek elhelyeznie. Mégis tele van velük az ország, és jelenleg húsz ügyben is folyik eljárás.

Különös fintora a történetnek, hogy sokszor szinte lehetetlen megtalálni a kihelyező céget, és ha az meg is van, az elszállítás sem megy zökkenőmentesen. Ha pedig az útra borul egy-egy példány, a költségek a táblát kirakót terhelik. Már ha egyáltalán sikerült elkapni őket. Megoldás lenne talán, hogy – Horvátországhoz hasonlóan, ahol az illegális villákat ledózerolták – a hatóságok sem tétlenkednének, és szétcsavaroznák a hirdetéseket? Fiala szerint nem. Csak a jogszerű intézkedések vezetnek sikerre. Viszont azok lassúak, marad tehát a kis magyar abszurd.

A műsort egy hálás téma, az M1-esen talált holttest zárta. A reggeli hullaszagot Pap István rendőrségi sajtóreferens oszlatta: elmondása szerint egy autós üthette el a szerencsétlent. Az ügy pikantériája, hogy az ámokfutó később felhívta a hatóságot, és elmondta, bár a sajtóból értesült ő is a sajnálatos esetről, lehet, hogy ő volt a gázoló. A nyomozás még folyik, a bizonytalanság teljes. Egy azonban fix: Fiala János reggeli műsorának ismétlése hallható a Pont FM rádión a 88.1-es frekvencián, hajnali fél 1 és 2 óra között.