Napóleonban korán tudatosodni kezdett, mennyire fontos a közvélemény befolyásolása, saját pártjára állítása. Már karrierje kezdetétől baráti kapcsolatokat épített ki a művészekkel és kora szellemi elitjével, a művészetek lelkes pártfogójaként tűnt fel. Napóleon hírnevének növekedésével Párizs elegáns szalonjait a kis korzikait ábrázoló festmények, szobrok, metszetek kezdték elárasztani, amelyek legtöbbször győztes hadvezérként ábrázolták. A róla kialakult kép később kulcsfontosságúnak bizonyult politikai karrierje szempontjából.
A douai-i születésű Corbet szülővárosában, majd Párizsban tanulta a szobrászatot, 1782-től Lille-ben élt. Legismertebb szobrát 1798-ban készítette a Direktórium megrendelésére Napóleon tábornokról. Az agilis kis korzikai egyébként nem szívesen vesztegette azzal idejét, hogy modellt üljön bárkinek is, de ez egyszer kivételt tett, méghozzá Egyiptomban. Corbet különösen büszke volt erre és a szobor első kiállításán a következő aláírással látta el művét: Bonaparte tábornok szobra, melyet a szobrász az élőről mintázott.
A Napóleont fiatal, harcedzett (és hosszú, dús hajú) férfiként ábrázoló mellszobornak azonnal elkészült márvány, majd bronz másolata is, amelyet a közönség számos kiállításon csodálhatott meg. A "hivatalos" képmás mégsem ez, hanem Chaudet 1806-ban készült mellszobra lett, amely jobban sugározza a császárhoz illő méltóságot. A Napóleont legismertebb pózában, jellegzetes kalapjával fején, kezét mellén a ruhájába dugva ábrázoló első bronzszobrot csak halála után, 1833-ban készítette Emile Suerre.
Corbet kapcsolata nem sokkal később megszakadt Napóleonnal, más művei nem hoztak számára elismerést. Műveiből nem maradt fenn sok: egy terrakotta állatcsoport, allegorikus alkotása 1776-ból Az idő megtépázza Cupidó szárnyait címmel, néhány portré, ezek erőteljes, szenvedélyes művészre vallanak.
Corbet ötvenéves korában halt meg Párizsban 1808. december 10-én. Legismertebb alkotásából a hálás Lille, ahol dolgozott, 1803-ban másolatot vásárolt, amely azonban szomorú véget ért: a császár bukása után nyilvánosan elégették.