Hegyi Gyula kalapot cserélt

Hegyi Gyula az MSZP Európa Parlamenti képviselője. Politikai karrierjét a Demokratikus Chartában kezdte, végül szocialista színekben lett európai képviselő. Verespatakról, a civilekkel vívott vitájáról és az egészségügyi reformról vallott alternatív nézet


Említette a Greenpeace-t. Együttműködik a civilekkel?

CSILLAG GÁBOR:
Civilek és profik
A magyar politikában már a késő Kádár-kor óta uralkodó technokrata alapállást tükrözve az MSZP európai parlamenti képviselője kioktatja a "civileket", hogy nem kellene belekotyogniuk a pártpolitikába. Tőlünk nyugatra az "NGO-k nem indulnak választásokon, nem tekintik céljuknak a politikai rendszer átalakítását, hanem annak keretei között szervezik a társadalmi akciókat..." Cipőt a cipőboltból! A politikát csak a hivatásos politikusok csinálhatják, más maximum "tanácsadói" szinten lehet kompetens - sugallja Hegyi. Mindenki maradjon a fenekén, a civilek civilkedjenek, a pártpolitikusok majd politizálnak. Főként azok a civilek bosszantják, "akik a választásokon politikai pártként megmérettetik magukat, majd amikor alulmaradnak, (...) visszaminősítik magukat társadalmi szervezetnek, és mélységes megvetéssel szólnak a választásokról és azok győzteseiről". Hát ez igazán sportszerűtlen - mondhatná az ember, ha a politika sport vagy pusztán karrierpálya lenne. Nem vitatom, a politika egyik fokmérője, hogy ki mennyire jut előre, de őszintén remélem, hogy elsősorban mégiscsak azért lesz valaki politikus, mert látni véli a bajokat, és próbál tenni valamit a helyzet jobbítása érdekében. (Biztosan naiv vagyok.) Márpedig a problémák attól még fennállnak, hogy aki észleli őket, nem jutott előre a pártpolitikai szamárlétrán, pl. nem lett sikeres a választásokon. Az, hogy az illető ekkor visszamegy a civil világba, és szidja a fennálló rendszert, nekem nem sportszerűtlenségnek, hanem következetességnek tűnik. Ha a sikertelenség hatására megváltoztatná a nézeteit, az tűnne opportunizmusnak. A "civil politizálás" nem egy kívülről/felülről kiosztott szerep, hanem egy meggyőződésből fakadó hozzáállás. Ennek középpontjában pedig éppen az áll, hogy a társadalom számára érték, ha minél több felelősségét érző, aktív állampolgár "csinálja" és "csinálhatja" a politikát. Ha kell, civilként, ha kell, politikusként, ha kell, a kettő között közlekedve.

Forrás: www.vedegylet.hu
Én azt gondolom, ha valaki környezetvédelemre adja a fejét politikusként, akkor a zöld civil szervezetekkel együtt kell tudni működnie. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell érteni velük. Nyilván vannak olyan kérdések amiben egy politikus, vagy én személy szerint másképpen látunk. A zöldek nyilván radikálisabbak, keményebbek. De nem azért mert olyan a természetük, hanem mert így tudják magukra felhívni a figyelmet. Ha egy Greenpeace aktivista odaláncolja magát a paksi erőmű bejáratához, akkor nekem lehet más véleményem, akár a tiltakozás lehetséges eszközeiről vagy az atomerőműről magáról. De el kell fogadjam, ha egy kérdésben nem értek velük egyet, egy másik kérdésben – mondjuk Verespatakéban – ettől még egyet érthetünk. Tehát a zöldekkel úgy kell együttműködni, hogy mindenki tudja a maga szereposztását.

Vita alakult ki több szervezet és ön között a civilek szerepéről. Hogy volt ez az ön szemszögéből?

A Védegylet egyik fiatal munkatársa írt egy cikket, hogy indult a választásokon a Humanista Párt jelöltjeként és nem tudott elegendő ajánlást gyűjteni. Szerinte ez is felhívja a figyelmet arra, hogy a pártpolitika milyen borzasztó Magyarországon, és nincs szükség pártokra, vagy legalábbis a mostaniakra nem. Szerintem ez egészen mást bizonyít: azt, hogy mindenkinek el kell dönteni hogy civilként, vagy politikusként akarja-e élni az életét. Szerintem a legroszabb, ha valaki két kalapot tart: időnként a pártpolitikusi, időnként a civil kalapot teszi fel a fejére. Nagyobb siker várható attól, ha mindenki eldönti magában, hogy civil vagy politikai karriert akar befutni, és betartja annak a szabályait, és ha a politikait akkor nem ugrik vissza. Én ezt joggal mondhatom, mivel annak idején, a rendszerváltás után az Amnesty International nemzetközi, emberi jogi szervezetnek voltam az igazgatósági tagja. Aztán a Demokratikus Chartában éltem közéletet. Viszont amikor képviselőnek jelöltek, s az MSZP színeiben indítottak a választásokon, akkor minden civil szervezetbeli tagságomról lemondtam. Ha egy civil belép a pártpolitikába, utána már nem civil. Ez a legfontosabb gondolat talán.

A Demokratikus Charta előtt tagja volt az állampártnak. Akkor önnél is volt imbolygás?

Újságíróként dolgoztam. A Magyar Hírlapnál az újságírók 60 százaléka tagja volt az MSZMP-nek. Magam írtam bele az életrajzba, mert butaságnak tartom elhallgatni. Nem éreztem magam politikusnak attól, hogy nyolcszázezred magammal tagja voltam egy tömegpártnak.