A Beluga SkySails egész pontosan 16:55-kor fut ki Bremenhaven kikötőjéből. Nagyjából 30 kilométer után aztán 160 négyzetméteres vitorla bújik elő a hajóorrból, amelyet nem árboc, hanem vastag rögzítő kötelek tartanak. Ezek egyikén keresztül húzódik a távvezérlő kábel, amely a fedélzeti számítógép révén gondoskodik róla, hogy a siklóernyőhöz hasonló vitorla mindig a széljárást legjobban kihasználva forduljon, maximális húzóerőt biztosítva. A hagyományos vitorlás működési elvétől eltérően tehát nem a hajót kell úgy kormányozni, hogy a vitorla minél jobban befogja a szelet, hanem csak a vitorla pozícióját kell változtatni és a hajó nyílegyenesen halad.
A tengeri közlekedést sokak szerint forradalmasító megoldás továbbá környezetbarát és takarékos. "Gyakorlatilag a sárkányvitorla húzza a hajót" - mondta Stephan Brabeck, a technológiát kifejlesztő hamburgi SkySails technikai igazgatója.
A szélerőmeghajtás akár 20 százalékkal csökkentheti a teherhajó dízelmotorjának fogyasztását, "pedig ez még csak a Trabant-modell" - mondta Brabeck. "Nagyon jól bevált, de néhány éven belül elkészítjük a Mercedes-változatot is." Az kétszer nagyobb, 320 négyzetméteres lesz, és a robbanásszerűen dráguló üzemanyagból is sokkal többet lehet megtakarítani vele.
Az új technológiát most fél éven keresztül transzatlanti utakon tesztelik. Ha az orkánerejű óceáni viharokat is bírja a vitorla, akkor az év közepén elindulhat a sorozatgyártás. "Már van néhány rendelésünk 2009-es határidővel, és az ügyfelek a foglalót is letették" - mondta a hamburgi cég vezetője.
A tengeri közlekedés egyébként a globális széndioxid-kibocsátás 4 százalékáért felelős, kétszer annyiért, mint a légi közlekedés.