Nemcsak a "háremet" átvevő hímek ölik meg a kölyköket, arra is van példa, hogy a nőstények végeznek utódaikkal, ha megérzik a közelgő táplálékhiányt. A medvéknél pedig a hímek kifejezetten kannibál hajlamokkal bírnak, ha egy medvehím rátalálna egy bocsra, gondolkodás nélkül felfalná - írja a német Die Welt.

A jegesmedvék nőstényei éppen ezért "óvodákat" hoznak létre, s közösen gondoskodnak a csöppségekről, a sajátjukról éppúgy, mint máséról. Előfordul, nem is ritkán, hogy a bocsok "új" anyukát keresnek maguknak. A jegesmedve-populációk így tudják részben kompenzálni a fiatal, tapasztalatlan anyák által elkövetett nevelési hibákat.

Sok emlősállatnak ugyanis először meg kell tanulnia a kölykökkel való helyes bánásmódot. Ezt a szabad természetben az idősebb állatoktól lesik el - ha ez a lehetőség nem adott, akkor a fiatal anyák végzetes hibákat is elkövethetnek.

Innen ered az állatkertek problémája. Elsősorban az állatkerti elefántoknál fordul elő ilyen tragédia, hiszen nincs meg a lehetőségük, hogy megfigyeljék idősebb társaik gyereknevelési szokásait.

Valószínűsíthető, hogy a nürnbergi jegesmedvehölgynél is ez volt a baj. Ezen kívül a jegesmedve természetes körülmények közt egy csendes, eldugott jégbarlangban hozza világra kölykeit - az állatkerti környezet abszolút nem felel meg ennek. Bármilyen zaj, akármilyen megszokott legyen is, természetellenes zavart jelent a vajúdó állatnak, és ez a kölykök megölését vonhatja maga után.

Hanno Würbel giesseni viselkedésbiológus, aki a tartási körülményeknak az állati viselkedésre gyakorolt hatásával foglalkozik, egyenesen úgy vélekedik, hogy "a jegesmedvéket nem lehet fajuknak megfelelő módon állatkertekben tartani".