A napokban hazatért festményt a Reneszánsz év 2008 programsorozathoz kapcsolódóan mutatták be a sajtó képviselőinek a Nagyházi Galériában.
A galéria vezetője, Nagyházi Csaba arról beszélt: ritka esemény, ha egy műalkotás nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi porondon is ismertté válik, és sikert arat. Mint rámutatott: Tiziano e műve művészeti értékét tekintve a legjelentősebb az elmúlt több mint fél évszázadban hazánkban előkerült festmények között.
Elmondta, hogy a festményt a Tiziano-kutatás nemzetközi szakemberei hívták meg a mester szülővárosába, Bellunóba, és a Pieve di Cadoréban 2007 szeptembere és 2008 januárja között rendezett nagyszabású kiállításra. A velencei mester életművéből kiállított csaknem száz festmény között ez volt az egyetlen Magyarországról kölcsönzött mű.
Hangsúlyozta: a műalkotás szakmai sikerét jelzi, hogy meghívták egy 2009-ben Japánban (Tokióban és Kobéban) rendezendő kiállításra, ahol a bécsi Kunsthistorisches Museum Tizianóival állítják majd ki. Addig a Szépművészeti Múzeumban láthatja a közönség, ahol a tulajdonos letétbe helyezte.
Tártrai Vilmos, a festményt kutató művészettörténész-muzeológus elmondta, hogy a műalkotás ma ismert legkorábbi említése Carlo Ridolfi 1648-ban megjelent, A festészet csodái című könyvének Tiziano-életrajzában olvasható. A képet Mantova hercege, Federigo Gonzaga rendelte meg a festőművésztől.
A képen látható férfit két jellemzője, a könyv és a pallos Szent Pállal azonosítja, ugyanakkor öltözéke nem az apostolé, hanem római katonai viselet, vagyis az ábrázolt személy valójában a megtérés előtti Pál, azaz Saul. Ezen túlmenően arcvonásai oly mértékben egyéniek, hogy nem lehet kétség afelől, Tiziano Saulus-Paulusként a festmény megrendelőjét, donátorát örökítette meg.
Szentkirályi Miklós, a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora megjegyezte: a festményt megsárgult, szennyezett lakk és sok idegenkezű belefestés torzította, melyek határait ultraibolya és infravörös felvételek segítségével tárták fel a restaurálás folyamán.
Szentkirályi Miklós szerint a feltárt jellegzetes festéstechnikai megoldások, az ismertté vált számos sajátkezű változtatás és a jellegzetes ólomfehér előrajz is alátámasztja, hogy Tiziano festette a képet.
Nagyházi Csaba a kép történetét felelevenítve elmondta: a Mária gyermekével és Szt. Pállal (1540-45 körül) című festmény 2005-ben, a Nagyházi Galéria aukcióján bukkant fel és 140 millió forintos áron kelt el. A Tiziano Vecelliónak (1488/90-1576) tulajdonított kép Budapestre, magángyűjteménybe került. Nem sokkal később, 2005 decemberében a magyar közönség kamarakiállításon láthatta a festményt a Szépművészeti Múzeumban.
A mostani budapesti bemutatóval a Nagyházi Galéria a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából meghirdetett Reneszánsz év kezdetén szeretné felhívni a nagyközönség és a sajtó képviselőinek figyelmét erre a kivételes jelentőségű reneszánsz műalkotásra.