Egy vers, ami 247 évet késett

Mintegy hétezer pályamű érkezett, amelyekből egy hattagú zsűri kiválasztotta Paulino Cubero, az 52 éves madridi amatőr dalszerző munkáját. Az olimpiai bizottság terve, hogy félmillió támogató aláírást gyűjt a vers elfogadásáért, valamint a spanyol parlament elé terjeszti a javasolt szöveg ügyét.

Első alkalommal január 21-én lesz hallható a szöveges spanyol himnusz nem kisebb előadóművész, mint Placido Domingo előadásában a spanyol olimpiai bizottság ünnepélyes vacsoráján Madridban.

A sajtóban közzétett szöveget sokan olvashatták, ám keveseknek nyerte el a tetszését. A fő kifogás, hogy a vers inkább a diktatórikus múltat idézi, mint a modern Spanyolország képét. Az ellenzők úgy vélik, hogy a kezdő felkiáltás: Viva Espana! lényegében a Franco-féle diktatúra jelszava volt, másrészt a vers valamiféle homogén nemzet hazaszeretetét fejezi ki egy olyan országban, ahol jelentős nemzetiségek, így katalánok és baszkok is élnek.

"Ilyen szöveggel nem hiszem, hogy túl gyakran énekelném a spanyol himnuszt" - mondta Artur Mas, a konzervatív katalán nacionalista párt vezetője.

Ezzel szemben a szerző azt állítja, hogy a spanyol átlagembereknek írta a dalszöveget, és semmiféle kirekesztő szándék nem vezérelte, épp ellenkezőleg: az a sor, hogy "énekeljünk együtt, százféle hangon, de egy szívvel" éppen a sokféleség egységét hivatott kifejezni.