A lipcsei Max Planck Intézet kutatói által a Nature című amerikai tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint az emberiség mintegy harmada rendelkezik olyan génváltozattal, amely biztosítja, hogy a populációban mindig legyenek fáradhatatlan kísérletezők.
"Hová is jutottunk volna azok nélkül, akik sosem ismerik be a vereséget, akik akkor is tovább harcolnak, amikor már mindenki más feladta volna?" - teszi fel a költői kérdést Tilmann Klein, a kutatás vezetője.
Az A1-nek nevezett, az emberiség 30 százalékában fellelhető génmutáció következtében az agyban kevesebb D2-es receptor található. Ezek a receptorok akkor lépnek működésbe, amikor az agy dopaminszintje csökken. A dopamin - számos más funkcióján túl - az agy "önjutalmazó" hormonja, vagyis akikben kevesebb a dopamincsökkenést érzékelő receptor, annak "nem fáj annyira", ha kudarcot kell átélnie. Így aztán hibáikat is hajlamosabbak ismételten elkövetni.
A többség - azok, akik több D2-es receptort tudhatnak magukénak - elhibázott cselekvések esetén rosszul érzi magát, mivel dopaminszintjének csökkenését érzékenyen jelzik a receptorok. Nem is próbálkoznak újból a kudarcot vallott kísérletekkel.
A német tudósok által vizsgált 26 személy közül 12-en rendelkeztek az A1-es génmódosulással. A résztvevőknek egy képernyőre különféle szimbólumokat vetítettek, amelyek után egy mosolygó arc vagy egy haragos tekintet jelent meg. A kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon elkerülik-e a negatívan megerősített jelzéseket a kísérleti személyek. Az eredmények egyértelműen megmutatták, hogy a "D2-hiányos" személyek sokkal kevésbé mellőzték a negatívvá tett szimbólumokat.
Az agyi aktivitásban is különbségek mutatkoztak. A mutált A1-esek csoportjának agyában kisebb aktivitást mutatnak azok a területek, amelyek a hibákból való tanulásért felelősek.
"Az a tény, hogy ilyen sokan rendelkeznek ezzel a mutációval, azt bizonyítja, hogy ez a tulajdonság valamiféle genetikai-evolúciós előnnyel jár" - mondta Klein egy interjúban - "előnyös lehet a csoport számára egy olyan egyén, aki nem olyan érzékeny a kudarcokra, aki nem törődik a pofonokkal, hanem addig ragaszkodik buldogként céljához, amíg csak el nem érit".