Borzsák István 1914. december 24-én született. A Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett 1936-ban, 1932 és 1939 között tagja volt az Eötvös Kollégiumnak. Fő kutatási területe a római irodalom volt, kiemelkedő fontosságúak Horatiusról, a római történetírásról, különösen Tacitusról szóló munkái. Jelentőset alkotott a Nagy Sándor-hagyomány továbbélésének terén is. Az ókortudomány területén ma működő kutatók szinte mind tanítványai voltak.
Borzsák István az ELTE Ókortudományi Intézetének professzora, Széchenyi- és Herder-díjas akadémikus, az akadémiai aranyérem tulajdonosa, számos külföldi akadémia tagja, hazai és külföldi egyetemek díszdoktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Kossuth Lajos Tudományegyetem egykori tanszékvezető egyetemi tanára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, az ELTE professzor emeritusa, az Eötvös Collegium kurátora.
Borzsák Istvánt a Farkasréti temetőben Maróth Miklós akadémikus méltatta a Magyar Tudományos Akadémia, Ritoók Zsigmond az ELTE és a tanítványok, és Takács László az Eötvös Collegium nevében. Monoron a református egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomba Borzsák Istvánt.
Halálával az ókortudomány és a középkori latin filológia világszerte elismert, fáradhatatlan mestere távozott körünkből. Tudományos és tanári igényessége, erkölcsi hitele és higgadt bölcsessége, embersége mindannyiunknak hiányozni fog - olvasható gyászjelentésében.