Már a halhajító verseny sem az igazi

A legnehezebb halak tíz kilósak voltak. Jövő januárban már mindenki a döglött halak "élethű" műanyagmásával fog versenyezni. A változtatást egyrészt az motiválta, hogy ne pocsékoljanak tökéletesen jó halakat, másrészt, hogy ne kelljen szagolni a verseny után a halak szanaszét szóródott, rothadásnak induló maradványait.

"Bár kőkemények, szétszakadnak. Először a farkuk válik le, aztán a hátuszonyuk, majd a szemeik repülnek ki és szétreped a hasuk" - magyarázza a főszervező.

A műhalak belső súlybélelést kapnak, hogy kellően nehezek legyenek. Nem holmi "fröccsöntött" bóvliról van szó, alkotójuk egy helyi képzőművész.

A tonhalhajítás amúgy leginkább a kalapácsvetéshez hasonlít a fogásait illetően: a versenyzők a farokuszonyánál fogva markolják meg a halat, aztán a sarkukon pörögve vesznek lendületet a hajításhoz. Mindegyik kategória bajnoka ezer ausztrál dollárt - 150 ezer forintnyi összeget - kap.

A viadal a Port Lincoln-i halfesztivál része, minden évben januárban tartják.