A Magyar Gárda macskafogója

Kerepesen még meg sem tartották az ominózus felvonulást, sajtóvitákban már lejátszották az eseményeket, kijelölték a felelősöket. Az egyik oldalon a cigánybűnözés véres kardját lóbálják, az árok túlfeléről pedig a rasszizmus ismétlőpuskáját járatják csúcs

Először is itt van ez az egész messziről bűzlő médiahisztéria. Mielőtt a kisebbségvédő aktivisták fasizmusveszély miatt kezdik verni a tamtamot, illett volna megnézni, mégis mi az ábra Kerepesen, mivégre vonulgatnak fel ott a faluvégre. Ehelyett bekapták tökig a Kuruc.info horgászbotján fityegő csalit, és cigányellenes menetelésről beszélnek, meg előrántják a szegregáció aduászát. S persze betiltanának minden gyanúsat, és mozgót azonnal.

A másik oldalon sem jobb a helyzet. A polgármester széttárja a kezét, hogy ugyan mit tehetne a tüntetés megakadályozására. S hogy szó nincs cigányellenességről, mert éppen ő a legjobb barátja a helyi kisebbségnek, még lisztet is osztott az aggódó romáknak. Sőt, megkérte szépen a Magyar Gárdát, hogy ne látogassanak Kerepesre. Hozzátette, szülők szervezik a demonstrációt, amiről ő is csak a röplapokból értesült. Telefonban hozzátette még a hasonlatot, miszerint, ha rizst rendelünk az étteremben, majd azt tarhonyának tituláljuk szervírozáskor (értsd: a békés tüntetésből cigányellenes pogromot generálnak egyesek), akkor minimum kiröhög minket a pincér.



Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a frontvonal két oldalán! Ideje volna néhány alapvető tudnivalót tisztázni, hogy úgy mégis értsük, értsék egymást. Először is: ha tetszik, ha nem, a demokrácia alappillérei a szólás-, véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadság. A demokratikus állameszme sajnos már csak ilyen nagyvonalú: helyt ad a nap alatt a szélsőséges gondolatoknak is. Nem félreérteni: az uszítás, a rágalmazás, a golyószórókkal szétpermetezett mocskolódás, a rasszizmus nem fér bele. Viszont senki se próbálja Orwell 1984-ét élesztgetni azzal, hogy közlekedési álindokokra hivatkozva rendezvényeket tilt be: ez 2007-ben nem működik.

Másfelől tisztelt kerepesi szervezők: tessék tudomásul venni, hogy a Magyar Gárda hétvégi, egyébként békésen lezajlott, kimondatlanul is a cigányoknak szóló vonulgatása után nehéz minden hasonló felhangtól megtisztítani egy pár nappal későbbi hasonló fáklyás masírozást. Főleg, ha a Magyar Gárdát hívták meg biztosítani, aminek szellemi apostola, Vona Gábor olyan kreténségekkel fárasztja a közvéleményt, miszerint nem fogadja őt Sólyom László. Mégis, miért tenné? Engem sem fogad. (Igaz, még nem próbáltam, csak telefonon. De úgysem.)

S akkor a Magyar Gárdának is egy hadd küldjek egy nagy kérdőjelet. Kedves bézbólsapkás díszlépés-akcióegység, mégis mit gondoltok, mi lesz azzal a faluval, ahol keresztültrappoltok? Egyszer még mókás nagy csinnadrattával árpádsávos divatbemutatót tartani, jól odadübörögni a Lakatosék portájának, majd szépen hazamenni. Na de ezután mi lesz? Egy ideig senki sem mer egy répát sem zsebre vágni, de pár hét múlva már vidáman verik újra agyon a nyugdíjasokat, és lopják Barkasszal a dinnyét. S hogy cigányok csinálják-e? Ha addig nem, akkor a Gárda kifejezetten romaellenes tüntetése (kár tagadni) után már csak dacból is ők fognak.

Veszélyes és provokatív játék folyik mindkét oldalon. A jogvédők veszett tiltakozása, Ku Klux Klános rémálmai csak olajat öntenek a gárdisták macskafogójába, ami ettől még lelkesebben fog végigpöfögni az összes, romák által is lakott településen. Nyilván az érintetteknek a legrosszabb, a cigányok nem tudják, hogy féljenek-e, ahogy a falvak többségi lakosai sem. Egyszer csak megjön hozzájuk a Gárda, visszahangzik a teljes honi sajtó, még Sólyom is lenyilatkozik a palotából, aztán elmennek, és az ember meg csak néz, hogy mi van.

Súlyosabb gond a Gárdával és az őt körülugató médiával azonban, hogy ezek a hosszú cikkekben megénekelt akciók elterelik a valóban fontos kérdésekről a figyelmet. Merthogy cigánykérdés létezik, de nem úgy, ahogy azt Vona Gáborék vagy Kolompár Orbánék láttatni szeretnék. Az igazság ugyanis az, hogy a rendszerváltás óta egyik kormányon lévő erő sem (sem Orbán, sem a teljes esélyegyenlőséget hirdető SZDSZ) nem tett semmit a cigányok helyzetének javítása érdekében, az integrációért. Hol tartunk ma? Léteznek egymással civakodó roma szervezetek, akik nem tudnak megegyezni azokon a szűk javakon, jogokon sem, amit az állam jelenleg biztosít az efféle kisebbségi formációknak. Farkas Flórián és az ÖCO anyázza egymást, miközben katasztrofális állapotok uralkodnak az Ormánságban, vagy Nógrádban.



Ugyanígy teljes a kuss a kerepesi felvonulás alapindokairól, pedig országos jelenségről van szó. Kihasználatlanok az iskolák, romlik az állapotuk, és vidéken (de a főváros egyes kerületeiben sem) nem tudnak mit kezdeni a tanárok az irányítást önkényesen átvevő renitens gyerekekkel, illetve agresszív szüleikkel. Milyen fegyelmezési eszköz maradt a pedagógusok kezében? Semmilyen. Ki véd meg egy osztályfőnököt a felháborodott apukáktól? Senki. Infotáblákról áradoznak a minisztériumban, miközben az ország peremrégióiban arra sincs pénz, hogy normális ajtót szereljenek az osztályteremre.

Nem ragozom tovább, a lényeg, hogy az egész gárdás-romás hercehurca többet és mélyebben árt nekünk, mint azt az újságok ilyen-olyan (politikai, gazdasági) indíttatásból a képünkbe üvöltik. Elterelik a figyelmet az igazi gondokról, a romák megoldatlan helyzetéről és a tanári pálya agóniájáról, az oktatásügy siralmas állapotáról. Persze megértem, sokkal könnyebb vonulni, meg kifakadni, mint tenni is valamit.