Nekem vannak. A kormányzati negyed leendő helyszíne, a Nyugati tér és a Podmaniczky utca környéke négy évig volt mindennapi útvonalam a középiskola alatt, jelenleg pedig egész más okból, de szintén gyakran járok arra. Ilyenkor mindig eszembe jut az a négy év: lehet, hogy a gimnázium idején még gyerekek vagyunk, és különben is, ki szereti az iskolát; de valljuk be, az ember életének ezen szakasza mégis meghatározó.

A külvárosból jártam be a hatodik kerületi gimnáziumba, akkor ültem trolin életemben először. Felszálltunk a 72-esre az Arany János utcánál, majd végig a Podmaniczkyn, a Munkácsyig. Tinédzserlányként előszeretettel bámultuk a troli ablakából a rengeteg ruha-nagykereskedés kirakatát (meg a Bajzánál azt az omladozó házat, ami tíz év elteltével sem keveredett jobb állapotba), míg eldöcögtünk az iskoláig. Vagy amikor hazafelé haladtunk a másik oldalon; emlékszem, egyszer a Szinnyey Merse utcai megállónál egy kutya is felszállt a trolira. Gazdája sétáltatta épp a megálló mellett lévő „minijátszótéren”, mikor az eb úgy döntött, hogy ő inkább busszal megy. Egy ideig téblábolt az ülések között, aztán valószínűleg elunta magát, mert a következő megállónál leszállt. De rég volt… Az első nosztalgiahullám egyetemistaként ért, mikor újra a trolin találtam magam, a számtalan campus egyikébe, az Izabella utcai épületbe igyekezvén. Persze, már akkor sem volt ugyanolyan érzés ott járni, de a jó öreg Podmaniczky maradt, amilyen volt: régi ismerősként üdvözölhettem.



Mi lesz, ha megépül a kormányzati negyed? Sok very important politikus, a hozzájuk tartozó puccos kocsikkal, lesz füves Podmaniczky, a troli meg begurulhat az örök vadászmezőkre. Ugyanis, a jelenlegi állás szerint villamos fog közlekedni az utcában a megnövekvő forgalom miatt. Nyilván nem a képviselő urak fognak békávézni; de a környék minden bizonnyal jobban benépesül majd. Meg az is lehet, hogy a honatyák a sárga falfestékre szavaztak, és ahhoz jobban illik a villamos színe, mint a piros trolié. Mindenesetre a sínek felfektetése nem két percig fog tartani, addig meg, amíg a nagy sárga taxi le nem váltja a kis pirosat, közlekedjünk úgy, ahogy akarunk.

Gondolom, a gyönyörű estélyi ruhák is mennek majd, kirakattal, bolttal együtt. Hiszen a minisztereknek enni kell, inni kell. S ha megunják a mellettük lévő leendő West End 2. kínálatát, biztosan nem lesz kedvük messze menni egy kis ebéd kedvéért. Ez csak egy tipp, de akár a nagykerek helyén is nyílhatnak majd éttermek, kávéházak, természetesen nem a mi pénztárcánkhoz illeszkedő árakkal. Ezt kevésbé bánom, mint a trolit; és a park is jó ötlet, biztosan lesznek fák meg madarak, kutyák meg gyerekek; de a Podmaniczky úgy már nem lesz ugyanaz.

Ferdinándnak is mennie kell, le a föld alá, lehúzva magával a rajta áthaladó autók fényét; amitől éjszaka, az ablakból kinézve a híd egy csillogó sálnak tetszik. A templomtorony sem fog látszani, eltakarják majd az épületek; pedig a hold fénye olykor őt is egy középkori szellemjárta kastéllyal tette hasonlatossá. A kivilágított várost maguk mögé utasítják a kormányzati negyed falai, nézhetjük majd azokat a fények helyett, biztos az is ugyanolyan jó lesz.

Búcsúznak a sínek is, vakondizálódik az egész Nyugati. Ezt annyira nem bánom, tőlem a föld felett vagy alatt is zakatolhatnak bátran, jó alvó vagyok. Föld alatti sínünk meg van most is, három vonalon, ez lehet a negyedik, még az M4 nevet is lenyúlhatja, ha a jelenleg 2011-re várt gyermek nem vigyáz. A föld alá dugjuk a fél várost; ha vizet engednénk rá, olyan lenne, mint Atlantisz.



A környék felértékelődésével a lakások ára jelentősen felmegy majd. S talán velük a lakók is mennek, no nem fel, hanem el; minek maradni, ha vehetnek helyette két ugyanolyat máshol. Beköltözhetnek helyettük, akiknek a duplaárú lakásra is simán telik, esetleg maguk a very important-ek, ha közel akarnak lakni a munkahelyhez, valamint titkárnőjük, anyósuk, kutyájuk, macskájuk. Ne lepődjünk meg, ha hirtelen lesz pénz a felújításra, és az évek óta omladozó lakóházak újként tündökölnek majd. Bizonyára a biztonság is nagyobb lesz, hiszen a fontos embereket védeni kell. De legalább biztonságban lesznek az iskolás gyerekek is, akik most járnak oda, ahova én régen. Egy takarítás is ráférne a környékre, főleg a híd lábánál; remélhetőleg odafigyelnek majd erre a negyed leendő lakóinak higiéniájáért felelős szervek - hiszen a képviselő urak megérdemlik.

Nem minden változás rossz - mondja a morcos House dokinak kolléganője az egyik epizódban, és igaza is van. Lehet, hogy a kormányzati negyed megépültével minden sokkal szebb lesz; sőt, valószínű. Csak már nem fog emlékeztetni arra a pár évre. És nem csak engem; senkit, aki akkor, ott volt gyerek.