Galánta kitartóan és hűséggel őrzi Kodály Zoltán emlékét, mert ő az egyetlen, aki az egykori kis mezőváros nevét a Galántai táncok című műve által világhírűvé tette. Kodálynak szobra van a városban, és utca, valamint több helyi és környékbeli magyar kórus viseli a nevét.
A Kodály emlékév során a magyar szervezetek, elsősorban a Csemadok, a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium jelentős támogatásainak köszönhetően számos rendezvénnyel emlékezett Kodály Zoltánra.
A hét végi záró rendezvényeken magyarországi, felvidéki és olaszországi kórusok környező magyar falvak közönségének mutatkoztak be be. A fesztivál eseménysora szombaton, Galántán csúcsosodott ki, ahol egymás után adtak hangversenyt a kórusok, miközben a vasútállomás épületén - ahol Kodály édesanyjával és állomásfőnök édesapjával évekig lakott - megkoszorúzták a zeneszerző emléktábláját.
A Magyar Oktatási és Kulturális minisztérium nevében Schneider Márta kulturális szakállamtitkár helyezett el koszorút, együtt az ottani magyar szervezetek képviselőivel, majd ünnepi köszöntőt mondott a találkozó résztvevői előtt.
A szombati nap Szent-István Király nevét viselő galántai templomban megtartott esti ünnepi hangversennyel zárult, majd vasárnap még három magyarországi kórus, a székesfehérvári Kodály Zoltán Gimnázium leánykara, a zeneszerző nevét viselő kecskeméti iskolák leánykara, az Aurin, és a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla leánykara énekelt a vágai, a felsőszeli és a zsigárdi szentmisék, illetve istentiszteletek keretében.