A dalszínház egykori főigazgatójának kötete három részre tagolódik. Az egyes fejezetek között a könyv szerkesztőjével, Borzák Tiborral folytatott beszélgetések nyújtanak lehetőséget magyarázatra, kommentárra.
Az első részben főként európai opera- és operettfesztiválokon szerzett élményeit osztja meg az olvasóval Szinetár Miklós.
"Könyvem első fejezete arról szól, hogy milyennek látom-szeretem én elsősorban az operát, de az operettet is, mert számomra az is egy szerelem. Ezeket a műfajokat persze nagyon sokan szeretik, de szinte mindenki másként. A közönség és a szakmabeliek ízlése gyakran szélsőségesen megoszlik, mert az emberek nagyon sokféle, különböző elvárásokkal járnak színházba. Ezekben az írásokban az én ízlésemnek megfelelően osztályozok, ami nem biztos, hogy a legjobb" - írja a könyv előszavában Szinetár Miklós.
Vass Lajos, a Magyar Állami Operaház jelenlegi főigazgatója úgy vélte: a könyv középső része joggal nevezhető érdekes és értékes kordokumentumnak. Ebben a fejezetben olvashatók azok a levelek, amelyeket Szinetár Miklós a dalszínház vezetőjeként írt a szaktárca akkori vezetőihez az operaház finanszírozásáról, az Erkel Színház felújításáról és más, az intézmény ügyét érintő kérdésekről.
A kötet harmadik része öleli fel az operán túli részt: ebben a szekcióban gyűjtötték össze Szinetár Miklósnak az utóbbi időben, túlnyomórészt a Népszabadságban megjelent, a kultúra és a közélet általánosabb kérdéseivel foglalkozó publicisztikáit.
Szinetár Miklós 19 évesen került a Magyar Állami Operaházhoz ösztöndíjas rendezőként. Főiskolai tanulmányai után 1953 és 1960 között a Fővárosi Operettszínház rendezője, majd főrendezője volt. Részt vett a Petőfi színház alapításában és művészeti vezetőként állt az élén. Igazgatta a Budapesti Operettszínházat, majd az 1996-ban az operaház főigazgatója lett. Jászai Mari-díjas érdemes művész, Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas kiváló művész, nemzetközi film- és tévészemlék díjazottja.