Kiss Árpádnak meghatározó szerepe volt az 1945 utáni években az általános iskolák tanterveinek kidolgozásában, az iskolai teljesítmények mérésének és értékelésének elterjesztésében, objektívvé tételében.
Kiemelkedő részt vállalt a magyar neveléstudomány nemzetközi kapcsolatainak megteremtésében.
1974 és 1979 között a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke volt.
Tanári pályáját Balassagyarmaton kezdte 1932-ben, a Nógrád megyei városban általános iskola viseli a nevét.
Kiss Endre filozófus, Kiss Árpád fia előadásában azt fejtette ki, hogy nagyon magas kulturális szintű fiatal értelmiség kötelezte el magát az iskolák mellett az 1920-as, ,30-as évektől, őket nevezte "abszolút pedagógusoknak", akik tudósok, filozófusok és gyakorlati emberek voltak egyben.
Ebbe a pedagógiai elitbe sorolta többek között Faragó Lászlót, Ravasz Jánost, Vajda György Mihályt, Prohászka Lajost, Szabolcsi Miklóst.
Hozzátette: Kiss Árpád 1956 után egyedül maradt ebből a nemzedékből.
A szabadság és felelősség kulcsszavak kapcsán Trencsényi László, a MPT elnöke egy anekdotával példázta a korabeli körülményeket, amit a Nógrád megyei pataki általános iskolából hozott magával, ahol pedagógusként dolgozott az 1970-es években.
Elmondta: 1972-ben megjelent bőrkötésben egy közoktatási párthatározat, benne ezzel a mondattal, hogy "fokozni kell iskoláink világában a demokratizmust". Patakon ennek szellemében "a diákönkormányzásnak olyan elemeit tudták kikísérletezni, ahol megjelent a szabadság és a felelősség a diákok életében is", de Trencsényi Lászlónak emiatt raportra kellett mennie az iskolaigazgatóhoz, akinek a kötetében viszont az a mondat volt aláhúzva: "az iskolában rendnek kell lennie".